13690. lajstromszámú szabadalom • Teleautográf

vagy 11 agy obb-mértákhei i vonzzák maguk­hoz, s minthogy őzen membránokon könnyű rúd segítségével egy-egy ék van megerő­sítve, mely egy belülről világított szekrény­nek egy-egy nyílását födi. a vonzás mérvé­hez képest, ezen nyíláson fölszabadulnak és több vagy kevesebb fényt bocsátanak keresztül, mely egy sötét kamrában elhelye­zett fényérzékeny papírra vetve, ott ezen pont képét hozza létre. Ha gondoskodunk arról, hogy a föladó állomáson a sürgöny egyes pontjai egymásután kellő gyorsaság­gal befolyásolhassák a selenczellákat, ennek megfelelően a megvilágított, szekrényből jövő fénysugarak a fényérzékeny papírra fognak hatni és azon a sürgöny pontos másolatát fogjuk létrehozni. Ezen elven szerkesztett készülék egy ki­viteli módozatát vázlatosan a rajz tűnteti föl. (K) forgatható korongon vannak a sür­gönyök (a bed... .) kéziratai elhelyezve. Az (L) fényforrás a korong belsejében van. ha a sürgönyök áttetsző hártyára vannak írva, míg ha közönséges fehér papírra írjuk azokat, a megvilágítás kívülről történik. (S) szekrényben egy sor selenczella van elhelyezve. A (K) korongról jövő fény ((’') konvex lencsén át jut a selenczellákra. A selenczellák száma es nagysága a körül­ményekhez képest változhatik. Nagyságuk­nak olyannak kell lennie, hogy kellő érzé­kenységgel bírjanak és az ellenállásuk is megfelelő legyen. Föltéve, hogy 2 mm. X 2 mm. — 4 mm2 nagyságú czellákat választunk és a föladandó sürgöny 70 111111. széles papirosra vau írva és azt kívánjuk, hogy a sürgönynek minden 1/3 mm. nagy­ságú része jusson egy-egy czellára, akkor a (C') lencse nagyítását úgy kell megvá­lasztani, hogy a sürgöny V3 mm. átmérőjű darabjának képe egy-egy selenczellát föd­jön el. Ez esetben tehát annyi ezellát kell vennünk, a hányszor l/3 mm. foglaltatik a 70 mm.-ben, azaz 210 czellát. Az l/3 mm.-nyi egységet azért választottuk, mert az elő­állítandó fotogramm tisztasága megkívánja, hogy azon az egyes pontok legföljebb 1f3 mm, nagyságúak legyenek. Az egyes pontsoroknak fotogrammon szintén l/s mm.-re kell esniük. Ennélfogva az alatt, míg egy pontsor létesül, a (K) ko­rongnak is Vs mm.-rel kell forognia. Természetesen lehet az egész készüléket pl. i:í mm.-re is berendezni, mikor is ennek megíélelőleg több czella is szükséges. A (K) korong az (r t) áttételek segítsé­gével a vezető anyagból készült <k) karral és az (s) hajtóművel áll összeköttetésben. (k) kar végén (o) kefe van. (A) nem vezető és elszigetelt lapon (1' 2' 3' • • • ■ stb.) rézlapocskák vannak megerő­sítve, melyeknek mindegyike egy-egy selen­­czellával van rézdrót segítségével össze­kötve. (X) elektromos áramforrásból (t) tenge­lyen át (k) karba és (o) kefébe vezetjük az áramot. Ha a (k) kart (s) révén forgatjuk, a (o) kefe sorban érinti az (T 2' 3' .... stb.) réz­lapokat és egymás után ¡iramot vezet az egyes selenezellákba. Az (r r) áttételek úgy vannak megvá­lasztva. hogy (K) a korong l/s mm.-rel fo­rog, míg a (k) kar egy körforgást végez, illetve (o) kefe az összes rézlapocskákon végig halad. Az (1/ 2' 3' . . . stb.) rézlapocskákból ki­induló rézsodronvok mindegvike ;i megfe­­lelő (l 2 3 . . . . stb.) selenczellába megy s innét ismét sodronyok indulnak ki, melyek mindannyian (i) pontban (v) vezetékké egye­sülnek. A (v) vezeték vezet a (II) leadó állomáshoz. Itt az (A)-hoz teljesen hasonló szerkezetű (A') lap van (1" 2" 3" .... stb.) rézlapocskákkal, melyen a (k') vezető kar a (or) kefével forog és pedig teljesen synchro­­nikusan a (k) karral és (<p) kefével. A forgatás (s') felől történik. A föladó (I) állomástól jövő áramot (v) vezeték (t') ten­gelyen át (k') karhoz és (©') keféhez vezeti. Az (1" 2" 3" .... stb.) lapocskákba veze­tett arám minden egyes laptól egy-egy (m) elektromágnes tekercsébe jut. Minden egyes elektromágnes előtt egy vékony (b) vas­­membrán van, melyre könnyű rúd révén (x) ék van erősítve, mely nyugalmi helyzet­ben a (P) szekrény (I II III ... . stb.) nyí­lásait elfödi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom