13679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chrom leválasztására chromsulfáttá alakítható chromvegyületekből

— 3 chrómot Cr2(S04)3 alkot. A chróinszulfát és a uátriumszulfát, inely előzetesen a nátriumbichromátból keletkezett, chromnátriumtimsót alkot. Ezt a sót kevés vízben oldjuk, szűrőn a benne lévő kéntől, melyet a gyártási folyamatba vezetünk vissza, megtisztítjuk, a keletkezett chrómtimsó oldatot pedig abban a mértékben, a melyben a fürdőből elírom válik ki, a fürdőbe vezetjük. A kénessav bevezetés el is maradhat, ha az oldatot chrómsavra titráljuk és csak annyi biehromátot adunk az oldathoz, a mennyi épen szükséges. Ha azt kutatjuk, mi történik a kathód kamrában, látni fogjuk, hogy az oldatban a chróm leválása következtében a chrómszulfát mennyisége kisebbedik, az alkaliszulfát mennyisége pedig állandóan ugyanaz marad. Könnyen be lehet látni, hogy ha ily fürdőbe nátrium chromtimsót vezetünk be, a nátriumszulfát tartalma nagyobbodik, mindaddig. míg a maximális mennyiséget el nem érte, mikor a készülék működése lehetetlenné válik. Ez pedig nagyon hamar fog beállani, mert a chromtimsót tartalmazó oldatot igen gondosan kell közömbösíteni, nehogy szabad kénsav nagyobb mennyiségben legyen jelen, tehát kell bizonyos mennyiségű oly sót tartalmaznia, melyet mi «segédsónak» nevezünk. nevezetesen az alkalifémek szulfátjait. Ha az elektrolyt összetétele tetemesen megváltozik, akkor a következő jelenségek lépnek föl. 1. Csapadék nem keletkezik. Ekkor a fürdő nagyon savanyú. Ekkor vagy az áramot szakítjuk meg hosszabb-rövidebb időre és így alkalmat adunk arra. hogy a kathódfolyadék savtartalma az osmosis következtében kisebbedjék és az áramkört csak akkor zárjuk ismét, ha a savtartalom normá'issa vált, vagy pedig, ha gyorsabban akarunk eljárni, a savat közömbösítjük, még pedig alkalikarbonat vagy még czélszerűebben chrórnhydroxyd segélyével. 2. A fém mellett chrómoxyd is csapódik ki. Ekkor a fürdő nem elegge savanyú és ezért kénsavat kell a fürdőbe bevezetni. Ha a fürdőt timsóval tápláljuk, akkor a a chrómsó mellett még alkaliszulfátokot. is veztünk be. tehát az alkaliszulfát menynyisége folytonosan nagyobbodik. Ennek következtében a nátriumszulfátot abban a mértékben, a melyben keletkezik ismét el kell távolítani, mi oly módon történik. hogy a kathódkamrában levő folyadékot állandó keringésbe tartjuk. A folyadék az elektrolytikus készüléket mintegy 70°-nyi hőmérséklettel hagyja el, és a kádakba vezettetik, hol azt megfelő hőmérsékletre, pl. a kádban elhelyezett ólomból készült, hideg vizet vezető csövek segélyével lehűtjük. A lehűlés következtében bizonyos menyiségű kénsavas nátrium kristályosodik ki, a folyadék pedig, melynek kénsavas nátrium tartalma ily módon megkisebbedett, a kathódkamarába vezettetik vissza és itt újból chrómnátriumtimsóval kevertetik. Ha tehát a készülékén egy bizonyos áram megy át, és ha az új anyag bevezetését, a lnitőfölület nagyságát és a kathód folyadék keringési sebességét megfelelően választjuk meg, a katliódfolyadékban levő alkali szulfát mennyiségét mindig közel állandóvá tehetjük. Tehát a készülék segélyével nem csak a mellékterményeket lehet a legkedvezőbben kihasználni, hanem a készülék egész üzeme folytonossá is tehető. Ha nem nátrium-chrómtimsót, hanem chrómszulfátot vezetünk a készülékbe, a nátriumszulfát mennyisége állandóvá tehető és a készülék működése egyszerűebben tehető folytonossá. Az anédkamrában keletkezett kénsav mennyisége a lecsapódott fém mennyiségével arányos: ha ezt a kénsavat chróm hydroxyddal közömbösítjük és azt az oldatot ama nátriumszulfáttal keverve vezetjük a kathódkamarába. mel}7

az anódkamarába az osmosis következtében jutott be. Ebben az esetben az anódfolyadékot kénessavval kezeljük, hogy a chrómsavat chrómszulfáttá alakíthassuk át, az oldatot