13574. lajstromszámú szabadalom • Taposóemeltyűs hajtómű kerékpárok számára

gely segélyével a két (e el) fogaskerékkel merev kapcsolatban. Miután az (e el) kerekek a két (d dl) kereket mindig ugyanazon sebességgel kény­szerítik forogni, nem föltétlen követelmény, hogy az (f) kerék az (e el) kerekekkel kapcsoltassék össze, mert ezen lánczke­rekeket a (d dl) kerekek egyikével is lehet mereven összekapcsolni. Azon irány, mely-* ben a (d dl) kerekek forognak, az 1. ábrá­ban nyíllal van föltüntetve. Ha a nagy láncz kereket a (d dl) kerekek egyikével kíván­juk összekapcsolni, úgy a megfordított for­gásirányt is választhatjuk; ebben az esetben az exczenterkorong irányát, vonatkozással az 1. és 3. ábrákra, jobb felé oly módon kell megváltoztatni, hogy a jobboldalon is a vízszintessel körülbelül ugyanazon szöget képezze mint a föltüntetett ábrákon a bal oldallal. A (d dl) kerekeknek a (c cl) for­gattyúk forgástengelyéhez képest való ex­czentrikus elrendezése a bejelentés tárgyá­nak egy jellemző ténye. Ezen elrendezés által elérjük azt, hogy ha a taposóemel­tyűk a legmagasabb, illetőleg a legmélyebb állásban vannak, a két forgatyú nem áll egymással átlós helyzetben szemben, hanem mint az az 1. 3. ábrákból világosan kitűnik egy szöget zárnak be, mely a 180°-nál jelenté­kenyen kisebb lehet. Az egyes taposó­emeltyűk befelé mozgatásakor az illető for­gattyú, daczára annak, hogy a (h illetőleg hl) kormányzónak elrendezése következ­tében a vele kapcsolatos (d. illetőleg dl) kerék teljes 180°-nyi elfordulást végez, csak az (x) szöget írja le (3. ábra) és a forgattyú­csapban működő forgató erő megfelelően nagyobb, mint a milyen lenne akkor, mint ha az illető forgattyú az = 180-nyi szöget írta volna le. Tehát a forgató-nyo­maték is, mely a hátsó kerékre hat, nagyobb és ennek megfelelően a kerékpárt is erőseb­ben kell hajtania, tehát a menetsebességnek is nagyobbnak kell lennie. Nagyobb menet­sebesség elérésével egyenhatású természe­tesen emelkedések könnyebb legyőzése. A sematikus 2. ábra világosan föltiinteti a hatást, mely a kötőrudaknak a taposófor­gattyúkhoz való erős lejtése következtében előidéztetik, a mennyiben a szerkezetnek öt jellemző állását foglalja magában. Kitűnik, hogy a kerékpározó által gya­korolt (P) hajtóerőnek a (b) kötrúd irányá­ban ható komponense mindig nagyobb -­pl. okáért a forgattyúk (P2) állásánál 3—5-ször akkora, mint az erő maga — a mi a közönséges hajtóművekkel ellátott és taposóforgattyúkkal hajtott kerékpárokon nem következik be. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hajtómű kerékpárok és hasonlók szá­mára, jellemezve az által, hogy ezen (a al) emeltyűk (b bl) kötrudak segé­lyével vannak egymástól független (c cl) forgatyúkkal kapcsolatban, forgásukkor, a (h hl) tagoknál fogva forgástengelyükhöz képest exczentrikusan elrendezett és szi­lárdan összekapcsolt (e el)fogaskerekek által egyenlően gyors forgásra kény­szerített (d dl) hajtókerekeket vagy fog­koszorúkat visznek magukkal. 2. Az 1. alatt igényelt hajtóművek, jelle­mezve az által, hogy a (b bl) kötrudak a taposó-emeltyűvel hegyes szöget ké­peznek úgy, hogy a bennük ható kom­ponensek mindig nagyobbak mint a pe­dálokra gyakorolt megfelelő erők. 2 rajzlap melléklettől.) .-AtXAS rté8ZVÉNYTÁH0A8ÁG NYOMDÁJA dUDAPESTf.fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom