13459. lajstromszámú szabadalom • Izzófény lámpa
M«g;icl(!iit 1899. évi .jamkit !»<> MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 13459 szíiin. Il/d. OSZTÁLY Izzófény-lámpa. BANDOLPH .JACKSON FITS JOGÁSZ Cl IICAC.ÓBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 junius hó 2-ika. A jelen találmány tárgya egy új izzófénylámpa. melynek az eddigiekkel szemben biztos és könnyű kezelése folytán, számtahin előnyei vannak. A találmány tárgya mellékelt rajzban : 1. ábrában nézetben, 2. ábrában az égőn át vett függélyes metszetben van bemutatva, ábra a 2. ábrának 3—3 vonal szerinti metszete és 4. ábra egy, az égőhöz tartozó alkatrész, o, ábra a 4. ábrában bemutatott égő alkatrésznek fölülnézete. Az (A) lámpatartáuy (1. ábra) a konczentrikusaii egymásba tolt (B C) bélcsöveket (2. ábra) tartalmazza, melyeknek falai a bél fölvételére egy gyűrűs csatornát képeznek. A bélnek föl-, lemozgatására ismeretes berendezések szolgálnak. A külső (B) cső a (C) csőnek fölső vége fölé nyúlik, mely (C) csőnek fölső végébe egy gyűrűszerűén benyúló toldatára, egy konikus < (í) dugó fekszik föl. Ezen dugó több sugarasan elrendezett (t) szárnyakkal bíró (F) testet hord. (2.. 3., 4.. o. ábra), mely (f) szárnyaknak (4. ábra) fölső (fi) végeik szárny csavar módjára legvezőszerűen le vannak hajlítva. Az (F) berendezés fölé egy (D) Bunzenégö van borítva; melyet az (f) szárnyakra úgy illesztünk föl, hogy alsó része és a (G) dugó fölső része között egy keskeny hézag maradjon. Az (fi) szárnycsavarulatoknak alkamazása oly czélból történt, hogy a fölszálló lég-, illetve gázáramnak forgó mozgást kölcsönözzünk. miáltal a gázok a (D) Bunzenégőnek fölső részéből való kilépésük előtt, hol mint ismeretes kékláng képződés mellett égnek el. levegővel jól összekevertelek. A (B C) bélcsöveknek fölső része, úgyszintén a (D) Bunzencső egy (M) tokba vannak zárva, melynek csak egy (ni) nyílása van, mely nyíláson át a gázok meggyújtása egy gyufaszál segélyével történik, és mely egy eltolható (o) gyűrű által szükség esetén elzárható. Az (M) toknak lezárását egy (E) födővei eszközöljük, mely fölső kerek nyílásával pontosan a (D) csőnek fölső végére illik föl. és mely nincsen átlyuggatva. Egy (H) izzótest a (D) cső fölső vége fölé van foglalva, úgy hogy az abból fölszálló gázok (Hí izzótestet fehér izzóvá hevítik. Az (E) födélre föltolt (J) üveghengerhez fölül egy (K) fémhenger csatlakozik, mely oly hosszú legyen, hogy elégéshez szükséges légvonat keletkezzék. A (K és .1) hengereknek megerősítése a rugalmas (k) karok segélyével történik, melyek egyrészt a (K)
