13455. lajstromszámú szabadalom • Vonatmegállító készülék
— 2 -mása ellenében függélyes helyzetbe állíttatik s minthogy a (b) állvány helyét a vágányhoz képest pontosan úgy meg kell határozni, hogy a kar a szabványos profilba néhány ezentiméterre benyúljék, anélkül, hogy a gépnek vagy kocsinak valami részébe ütköznék, másszóval teliát úgy, hogy minden tárgy, a mely a rakszelvénybe esik ezen emeltyűt érintse. Továbbá a mozdony alkalmas helyén, pl. a két hajtókerék közt oly módon van elrendezve (1) csap, hogy annak négyszögletes fején (m) kulcs van odaerősítve. Ezen (m) kulcs kifelé van hajlítva s annyira lenyúlik, hogy az állító jelző mellett haladva az (a) emeltyűt meg kell érintenie. Az (I) csap egész szerkezetének erősnek és jól rögzítettnek kell lennie. Ezen (1) csapszerkezet a vonaton lévő légnyomásos fékkel oly módon van közvetlen összeköttetésben, hogy a csap kinyitásával a nyomó levegő kiáramlik. és így a vonat azonnali megállását idézi elő. Azon czélból, hogy akiáramlás minél gyorsabban történjék, a csapfordítón lévő átbocsátó nyílást megfelelő nagyságra készítjük. A csapot elmozdíthatatlan helyzetben erős lapos vasból készült (n) keret tartja, A csapfordítóra csavarral vagy ékkel szilárdan odaerősített (m) csapkulcs fölső részén (o) furat van, a melyen keresztülmenő (p) vonórúd vezet a mozdonyvezető helyén lévő (q) állító emeltyűhöz. Ez utóbbi hasonlóan lehet berendezve a mozdonyokon alkalmazásban lévő állítható kormányemeltyűkhöz. Az (m) csapkulcs fölső részét könyökbe hajlított (r) emeltyű képezi, melynek (s) lyukába (x) sodronykötél van erősítve. Az (x) sodronykötél (t) és (u) csigákon át a (v) sípemeltyűhöz vezet. A szerkezet működése a következő : A (k) jelzőkar «Tilos»-ra való beállítása által az állító szerkezet (a) emeltyűje vízszintes helyzetből függélyes helyzetbe állíttatik és így abba az esetleg arra haladó, az állítójelet figyelembe nem vevő vonat az (m) csapkulcs alsó részével beleütődik. Ennek következtében a csapfordító a rajzon nyíllal jelölt irányban elfordulván, a csap áteresztő nyílása megnagyobbodik s így a nyomó levegő azonnal kiáramlik vagyis a vonat nyomban megáll. A (p) vonórúd a mozdonyvezető helyén alkalmazott (q) állító emeltyű rugókilincsét is kiemeli ívvezetékének fogaiból és az emeltyűt előre húzza s egyúttal a visszaélések meggátlására alkalmazott ólomzárt elszakítja. Azonkívül pedig a (t) és (u) csigákon átmenő sodronykötél a kis (r) emeltyűt meghúzza és a gőzsípot megszólaltatja. Az (1) csapot a mozdonyvezető könnyen elzárhatja oly módon, hogy a (q) emeltyű rúgó kilincsét az ív vezeték fogaiból kiemelve, a (q) emeltyűt visszahúzza, mi által a (p) vonórúd meghúzatik s ez az (m) csapkulcsot eredeti helyzetébe állítja. Hogy ez minél biztosabban menjen végbe, az (n) erősbítő keretre (w) ütköző peczek van rászegecselve, a mely a csap nyílásának túlfordulását meggátolja. Ezen visszaállítást természetesen a gőzsiphoz vezető (x) sodronykötél is követi. Megjegyzendő, hogy az egész szerkezet és annak elrendezése különféleképen módosítható a mozdonyok és helyi viszonyoknak megfelelően. Mindenek előtt a föntebbiekből kifolyólag következik, hogy az összes részeknek elég erőseknek és könnyen foroghatóknak kell lenni. Mint már említtetett, az (a) emeltyű fölső része a menetiránnyal ellenkező irányba átfordítható és pedig csak ezen irányba és elfordulásában az (a) emeltyűn lévő erős (a') orr akadályozza meg, a mi a következő okból történik. A mozdony visszafelé menet az emeltyűt letörné, és azon esetben is így lenne, ha két vágányú vonalon a vonat helytelen vágányon menne. Továbbá ugyan ez az eset, ha a mozdony mindkét oldalán van ily szerkezet elrendezve, de megeshetnék az is, hogy a helyéből elmozdult kocsi rakodó szekrényei törnék le az emeltyűt. Igen fontos ezen emeltyű fölső részének mozgása azon esetben, mikor a vonatnak kivételesen zárt pályaudvarba kell bemennie, pl. ha a bejáró jelző nem állíttatott be, mint ez nagy hófúvásoknál gyakran megtörténik, ily esetben az emeltyűt kézzel vagyunk kénytelenek átfordítani.
