13253. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés a távfeszültség mérésére és szabályozására váltakozó és forgató áramú berendezéseken
Megjelent 1898. évi íleczember lió 30-án. MAGY. gg| KIR. SZABADALMI gM HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 1B25B. szám. Vir/g. OSZTÁLYElrendezés a távfeszültség mérésére és szabályozására váltakozó és forgató áramú berendezésekben. SIEMENS & HALSKE CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 junius hó 6-ika. Hogy váltakozó vagy forgató áramú berendezésekben a feszültséget a fogyasztó területen állandó mértékben megtarthassuk, kívánatos, hogy a távfeszültséget, vagyis a fogyasztóterületen uralkodó közepes feszültséget magában a primerállomásban megmérjük. Ha a primerállomástól az egyes elosztási pontokhoz vizsgáló drótok állanak rendelkezésre, akkor ezt nagyon könnyen eszközölhetjük. Minthogy azonban vizsgáló drótoknak elrendezése annál költségesebb, minél távolabbra esnek az elosztási pontok a primerállomástól, kívánatos, hogy a távfeszültséget a primerállomásban külön vizsgálódrótok alkalmazása nélkül is meghatározhassuk. A jelen találmány tárgyát képező és ezen föladat megoldására szolgáló elrendezés az 1. ábrában föltüntetett diagrammán alapszik. Legyen OA=E1 nagyságban és fázisban a primerállomás feszültsége, OB=J az E1 feszültség által előidézett áramerősség, OF---K* a távfeszültség: akkor FA—E nagyságban és fázisban a föllépő feszültségi veszteséget jelent. Az FA feszültségi veszteséget két egymásra merőleges FC és CA komponensre lehet fölbontani, melyek együttvéve a .1 áramerősséggel arányosak. Ha a vezetékben transzformátor nincs elrendezve, akkor FC éppen párhuzamos OB-vel, vagyis az FC komponens a .J áramhoz képest semmiféle fáziseltolódással nem bír, ha transzformátorok vannak a rendszerben, akkor FC az OB-hez képest néhány fokkal el van tolva. FC a J áramon kívül a vezetékben föllépő ohmikus ellenállással és CA az összes indukcziós ellenállásokkal arányos, ha mindkét ellenállást ugyanazon feszültségre redukálva gondoljuk; tehát FC=rJ és CA=sJ, a hol is r a redukált ohmikus ellenállások összege és s a redukált indukeaiós ellenállások összege. Az r.I és s-J komponensek eredője, tehát az E feszültségi veszteség (mesterségesen) egy indukcziómentes r ellenállásnak és egy alkalmasan méretezett s tekercsnek soros kapcsolása által idézhető elő. Lehetne pl., a mint ezt a 2. ábra láttatja, egy ohmikus /• ellenállást és egy s indukcziós tekercset az áram által keresztüláramolt l1 I1 vezetékek egyikébe bekapcsolni. Ekkor az A és B közötti feszültségveszteség arányos a .1 áramerősséggel, míg az E feszültség A és B között meghatározott
