13217. lajstromszámú szabadalom • Kör-kötőgép
A gép az A lábakon nyugszik és az alsó B asztallapból áll, mely konczentrikus gyűrűkből van alkotva (8. ábra), melyek közül a belső fix k1 gyűrűhöz vannak az A lábak erősítve. Ezen fix k1 részen a fölfelé nyúló C C állványok vannak elrendezve, melyek fölül a gyűrűs I) lemezt és a kötő szerkezetet hordják. A fölső csévék és a fonalvezetékek az E E karok által hordatnak, melyek, hogy a lánczfonalak görgői akadálytalanul foroghassanak, E1 -nél kifelé vannak hajlítva. A tulajdonképpeni kötő szerkezet az a tűhengerből áll, mely a bütykös b hengerben forog, mely a lemezen nyugszik vagy ezzel egy darabban van előállítva. A szokásos módon nyelvekkel ellátott c c tűk, mint rendesen, vájatokban vezetődnek, c1 tartóikba be vannak forrasztva vagy másként biztosan megtartatnak és alsó végükön a c1 térddé vannak meghajlítva, mely a tartónak megfelelő hézagolásába nyúl. A tűtartók fölső és alsó vége közelében szélesebb, illetve keskenyebb cs e1 toldatok (7. ábra) vaunak elrendezve, d dl az emelő bütyök, melyek a tűket legmagasabb állásukba emelik. A szemek különböző elosztása ezéljából a d emelők sokkal vastagabbak, mint a d1 emelők. Az ékalakú e e részek ugyanoly vastagságúak, mint a d emelők és a d d1 emelők által megemelt tűket ismét lefelé mozgatják. A kétféle d d1 bütykök záró háromszögeket képeznek és a bütyökhengerrel csavarok segélyével összekötött kicserélhető, háromszögletes részekből állva, akként vannak elrendezve, hogy köztük az f horony marad, melybe a tűtérdek benyúlnak. Az e bütykök csúcsai ex -nél le vannak metszve, hogy a tűket a vezetékeken való áthaladásuk előtt megemelkedésükben megakadályozzák. A d d1 bütyköknek dx csúcsai szintén tompítottak, hogy a tűknek túlmagas megemelkedését megakadályozzák. A tűk az a tűhenger forgása által a bütykök előtt a nyíl irányába (6. ábra) elvezettetnek, úgy hogy a vastag d emelők mindkét (a széles és keskeny c8 c») toldatra hatnak, míg a vékony d1 emelők csak a széles c8 toldatokat befolyásolják. A h lánczhengerekre göngyölt y lánczfonalak a b1 födőlemez fölött az i lánczfonalvezetékekhez futnak, melyek a fölső D lemeznek rövid b'1 állványai által hordatnak. A h lánczfonalgörgők a h1 karokban vannak ágyazva, melyek az alsó oldalán fogazott k gyűrűhöz vannak erősítve (1., 4. és 8. ábrák), mely az alsó B asztallapnak külső részét képezi. Ezen asztallap a három konczentrikus k /,1 k2 gyűrűből van összeállítva (8. ábra), melyek közül a középső /í1 gyűrű helytálló, míg a külső és a belső gyűrű az a tűhengerrel együtt forog, úgy hogy a li lánczfonalgörgők azzal együtt körülforognak. Hogy a lánczfonalak összekuszálódását megakadályozzuk, azok a laza g1 gyűrű kerületén alkalmazott rovátkákban vezettetnek. mely gyűrű könnyű fémpántok által a />• gyűrűvel van összekötve és így ezzel együttforog. A lánczfonalvezetékek a tűkhöz körülbelül merőlegesen a lapos, forgatható i'i gyűrűnek sugaras állású i1 liasítékaiban vannak elrendezve, mely gyűrű a bütyökhenger fölött fekszik. Az említett vezetékek i> toldatokkal vannak ellátva, melyek a b1 födőlemez alsó oldalán elrendezett görbe b8 horonyba nyúlnak (3. és 5. ábra), úgy hogy azok körüljártuknál ezen horony által befelé és kifelé hosszirányban eltolatnak, míg egyidejűleg föl- és alá is mozgattatnak rézsútos í4 részük révén, mely kifelé és befelé mozog a bs hornyokban, melyeknek nyílásai az i2 gyűrűnek belső oldalán megerősített gyűrűs i5 csík által részben elzáratnak. A lánczfonalvezetékek fölfelé járó mozgásának az a czélja, hogy azok csúcsaikkal a vetiilékfonalak vezetékeinek fölső részét szabadon tartsák, lefelé tartó mozgásuknak rendeltetése pedig abban áll, hogy a lánczfonal a szemképződés pillana-