13095. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kovafluor, ill. bórfluor vegyületeknek tovább könnyen földolgozható fluorvegyületekké való átalakítására
lása meg van nehezítve, másodszor pedig ezen vegyi átalakulás, illetve a reakczió az e közben kocsonyaszerűen kiváló kovasav által még inkább megakadályoztatik, mivel ez a főzendő masszát megsűríti, a mi a főzési folyamatot rendkívüli mérvben hátráltatja, míg másrészt a képződött oldható termékeknek ezen roppant nagy térfogatú csapadékokból való kilúgozása gyárilag és jövedelmező módon lehetetlenné van téve. Mindezen hátrányok nemcsak a kovafluorvegyületeknél, hanem többé-kevésbbé a bórfluoridoknál is mutatkoznak. A jelen találmány már most ezen hátrányok kiküszöbölését czélozza, még pedig úgy a kovafluorvegyületekre mint bórfluorvegyületekre nézve is, mely utóbbiakra egyaránt érvényes mindaz, a mit az előbbeniekről említettünk és említeni fogunk. Mivel tehát a fluoridnak a megfelelő kovafluor- vagy bórfluorvegyületből való előállítása az említett módon műszakilag nem lehetséges vagy nem előnyös, a jelen találmány szerint, számos kísérlet alapján az illető kovafluor- vagy bórfluorvegyületet valamely alkalikus földfémoxyddal (pl. kalczium-, baryum-, stronczium-. vagy magneziumoxyddal) vagy valamely más hasonló hatású testtel való hevítése által alakítjuk át. A találmány tárgyát az itt csupán példa gyanánt választott kovafluoralkalira nézve kívánjuk leírni. Kísérletekből kitűnt, hogy a kovafluoralkálinak valamely földalkalival, pl. mésszel való hevítésénél, illetve gyönge izzitásánál fluorsiliczium nem távozik, hanem oly maszszát nyerünk, melyből az összes fluoralkálit kilúgozhatjuk. Ha pl. kovafluoralkálit (A2 S; Fe , a hol A az alkalikus fémet jelöli) mésszel bensőleg elegyítjük, még pedig az előbbinek körülbelül egy molekuláját az utóbbinak 3 molekulájával és ezen elegyet tégelyben vagy lángkemenczében vagy más effélében gyönge vörös izzásig hevítjük, akkor az egész elegy, mihelyt annak egy része a gyönge vörös izzást elérte, az elegy legforóbb pontján hirtelen heves izzásba jut. Ezen izzás minden további meleg hozzávezetése nélkül is oly gyorsan terjed el az egész masszán, hogy annak minden pontja, mely azelőtt csak halványpiros volt, élénk vörös izzásba jut. Ezen reakczió oly hevesen következik be, hogy az egész izzó elegy szinte a tapló módjára látszik fölemésztődni. Ezen tüneményt különösen akkor lehet jól megfigyelni, ha annak kezdeten minden külső melegbevezetést beszüntetünk; ilyenkor aztán a tünemény lefolyását zavartalanul figyelhetjük meg. Azon körülmény, hogy a reakczió, ha már egyszer be van vezetve, maga szolgáltatja a szükséges meleget, ezen esetben műszaki jelentőséggel bír, mivel ezáltal az egész vegyi proczeszust azon meleggel foganatosíthatjuk, melyet a reakczió kezdetéig vezetünk be. Ha a reakczió kezdete után a melegbevezetést folytatnék, az égész tömeg az ekként fokozott hőmérséklet alatt megolvadna, mi által a tégely- vagy kemenczefalak (mint már föntebb említettük) erősen megtámadtatnának és ezenkívül maga a massza is tisztátlanná válnék. Hogy ezt a gyakorlati foganatosításnál elkerülhessük, ajánlatos, a fémoxydot az imént megadott molekuláris aránynál nagyobb mennyiségben alkalmazni, mi által a massza összeolvasztása megakadályoztatik, vagy lehet oly indifferens testet is hozzá elegyíteni, mely a masszának megömlesztését megakadályozza, pl. valamely nehezen olvasztható ásványport, mint földpátot vagy valamely földalkalinak fluoridját vagy más effélét. Az izzó elegy általában valamely nehezen olvasztható testet, mint pl. silikátokat, aluminatokat stb. vagy pedig valamely vízben oldhatlan tűzálló fémoxydot (czinkoxydot, vasoxydot stb.) tartalmazhat, mi által a masszának túlságos összesülése megakadályoztatik Ezen reakczió, a magában izzított kovafluoralkali viselkedésével ellenkezőleg, minden gázfejlődés nélkül megy végbe, mivel fluorsiliczium nem hajtatik ki. Hogy itt fluorsiliczium nem keletkezik, az igen fontos, mivel ezen nehezen kondenzálható gáznak keletkezése vagy elillanása műszakilag igen kelletlen volna és egyúttal
