12986. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő gázgyújtókon

Megjeleni 18Í>8. évi deczember hó 3-án. MAGY. gp KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 12986. szám. Ilid. OSZTÁLY. Újítások önműködő gázgyújtókon. PIERRON LEÓ VEGYÉSZ ST.-DENISBEN (FRANCZIAORSZÁG). A szabadalom bejelentésének napja 1898 április hó 6-ika. -Jelen találmány tárgyát újítások képezik , oly önműködő gázgyujtókon. melyek a levegő oxygénjének megsűrítése által eszközlik a gáz meggyuladását. Az eddigelé használt önműködő gázgyujtók részint fizikai, részint kémiai hatáson alapultak; leginkább platinataplót alkalmaztak, mely azonban gyakorlati kívánalmaknak nem tesz eleget, részben azért, mivel összeolvadva gáz-sürítő tulajdonságát elveszti, részben, mert a kitóduló gáz mindig magával ragad valamit belőle. Ezen hátrányokat jelen találmány szerint az által hárítjuk el. hogy a tulajdonképeni gyújtó testet indifferens anyagok hozzákeverése által ellenállóbbá tesszük. A gázgyujtó következő két alkatrész benső elegyéből áll : A) Porózus vagy finoman elosztott állapotban lévő anyag vagy ezeknek keveréke, mely a tulajdonképeni gyújtóanyag fölvételére szolgál. B) A tulajdonképeni gyujtóanyagból, mely a gáznak a levegő oxygénjével való benső érintkezését hozza létre. Azon elvnél fogva, hogy a gyujtótestnek a gyújtás után is meg kell tartania tulajdonságait, valamint, hogy a láng hatásának hosszabb ideig kitéve, se változzék meg, az A pont alatt jelölt anyagnak vagy ezen i anyagok keverékének olvaszthatlannak, el nem illónak kell lennie, azonkívül olyannak, hogy a levegő hatására ne változzék és a gyujtóanyagra ne hasson. Ily anyagok a siliczium, czirkon. titán. niob. molybdán. alumínium, vas, vanadin. mangan oxydjai, melyeket az analytikai kémia módszerei szerint állítunk elő a megfelelő nyers anyagból, s melyeket oly módon hozunk finomul elosztott állapotba, hogy a kellően tisztított oxydot organikus anyaggal keverve, a kívánt alakra formáljuk, megszárítjuk és kiizzítjuk. A gyujtótestek. melyeket a jelen találmány tárgyát képező újításoknál a gáz meggyújtására használunk, régóta ismeretesek és többnyire a platina-csoport tagjai, u. m.: palladium, ruthenium. osmium, rhodium, irídium; vagy pedig arany és ezüst is lehetnek, a nitrát-, sulfátjaikból, organikus sóikból, ammóniákkal képezett kettős sóikból. főleg pedig az ammonium-platinocyanidból állítjuk elő. Ha a gyujtótestet meghatározott alakban akarjuk készíteni, úgy a formálás által henger, hasáb stb. alakra hozott likacsos indifferens anyagot a gyújtóanyag vagy anyagok oldatába mártjuk. A bemártás tartamát oly módon határozzuk meg, hogy időnként próbát veszünk s nézzük, vájjon a gyújtó