12917. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsiról, ill. vasúti kocsi által állítható váltó

— 2 kar egyt'elűl másfélül pedig az 5 lapnak 23 kiemelkedése rögzítik. Ha most a váltót átállítani akarjuk, húzzuk meg a 22 drót kötelet, 8 emeltyű 6 tengelye körűi elfordul, a 19 karja a váltónyelvet elmozdulása ban többé nem gátolja, melyet a 9' emelőkarnak egyik foga most másik állásába fog terelni (3. ábra), melyben egyrészt a 8 emelőnek 20 karja, másrészt az 5 lapnak 24 kiemelkedése rögzítik, Utóbbi, mint látni való, a 12 rúdnak két végére erősített 38 37 rudazat, illetőleg drótkötelek segélyével is állítható. (1. ábra). A kocsinak A felül jövet a kitérő-vágányba kell jutnia; (1. és 7. ábra) a kocsivezető egy alább leírandó szerkezet segélyével egy, a sínben egy az 5. ábrában axonometricze kirajzolt 27 öntvénybetéten alkalmazott 25 emeltyűt 26 fix forgáspontja körűi elforgat, mely a rövidebb karjára erősített, az állító-szerkezetet működtető 22 drótkötél segélyével a váltót átállítja. A 27 öntvény, melynek 28 ferde lapja a 25 emeltyű elfordulásának határolására, s 29 orra fölülről érő ütődések ellen védelmül szolgálnak, a 6. ábrában föltűntetett helyzetben van a csatornasinre alkalmazva. A 25 emeltyű a csatornabak 26 csapján forgatható. A 25 emeltyűnek a sín fölé nyúló végének elforgatására a kocsin (1. ábra) a 30 tengellyel forgatható 31 kar szolgál, melyet a kocsivezető a kocsiról a 32 forgattyú segélyével működtet. A 32 forgattyú 33 csavarrugóval van összeköttetésben, mely azt, ha a kocsivezető elbocsátja eredeti helyzetébe visszaállítja. A 34 rúd a, 32 forgattyú tengelyét összeköti a 30 tengelynek 35 karjával, mely a 31 karhoz képest bizonyos szögben el van állítva, oly czélból, hogy a 31 karnak sín-iránti normális állásakor a 35 kar, tekintettel a 34 rúddal való összeköttetésére, ne álljon holt pontján. A 31 kar mozgásának határolására a kocsialjra erősített 36 szögvas (x—.r metszet) szolgál. A kocsivezető a váltó előtt a 32 forgatytyú segélyével 31 kart a síuhosszant eső helyzetéből a sínre merőleges helyzetbe állítja, mire ez a 25 emeltyűt elforgatja, s a 22 drótkötél segélj ével a váltót átállította. A kocsivezető a 31 kart tovább, a váltó elhagyása után is még elfordított helyzetében tartja oly czélból. hogy az a váltó után elrendezett másik 25 emeltyűt elforgassa, mely a 22' drótkötél segélyével a váltót eredeti helyzetébe visszaállítja. Hasonló szerkezeteket a sínnek mindkét oldalán elrendezhetünk oly czélból. hogy általuk a váltót a kocsiról abban az esetben is állíthassuk, ha a kocsi ugyanazon vágányon visszafelé is kénytelen volna jönni. A 11. ábra sémás fölűlnézetben egy fővasúti váltót mutat be. A két a b valtónyelv egymással összefügg. s a c forgáspont körül fordítható egyik állásából a másikba. A c forgás ponton túl a váltónyelveknek lefelé irányúló e karjuk van (8. ábra), mely az f súllyal a váltónyelveket ellensúlyozza. Az e nyúlvány alsó végének kivitele tökéletesen olyan, mint a 2. 3. ábrákban látható váltószerkezetnél, valamint a g h emeltyűknek (9. ábra), s az előbbi kivitelnél a 9. és 8. emeltyűknek is csak egymáshoz való kapcsolkozásukban van némi eltérés, a mennyiben ezek itt egy v csuklóval egymással közvetlenül kapcsolódnak és a h emeltyű az i fogazással kapcsolódik egy k függélyes tengelyhez, mely úgy a vasút súlya által, mint a kéz által is működtethető, a következőkben leírandó módon. A 11. ábrában föltűntetett sémás elrendezésben a váltó keresztezési öntvényéhez csatlakozó 1 m sinek. mint a 10. ábra hosszelrendezésben mutatja, egy-egy n tengely, körül függélyes értelemben elfordulhatnak, s egymással az o drótkötél által olyan összeköttetésben vannak, hogyha az m sín fölső határ-helyzetét foglalja el, úgy az I sín vízszintesen fekszik, s fordítva. Ezen elrendezés a következő czélra szolgál: ha a vonat B felül jön, s a váltó a 11. ábrában föltüntetett hibás állásban van. mely esetben az m sín van fölső határ-helyzetben, úgy a vonat súlya az m sínt lenyomja, mely az o drótkötél útján a k tengelyt, melynek p csigájára a drótkötél csúszás elkerülése czéljából. peczkekkel fixirozva