12866. lajstromszámú szabadalom • Építési állvány
— 2 -így folytatjuk, míg a kívánt állványmagasságot elértük. A csak négy kettősoszlopból álló, szabadon álló állványoknál, vagy hosszabb állványok végoszlopánál, az f sarokkötők nyernek alkalmazást, melyek az e hossz- és keresztkötőkkel hasonlóan vannak szerkesztve, melyeknél azonban mégis az egyik e8 , e6 oldalrész hiányzik. A körül állványozandó ház alakja szerint ezen f sarokkötőket hegyes, derék- vagy tompaszög alakban készítjük. A hossz- és keresztkötők es e* foglalataiba (3. és 4. ábra) és pedig azoknak a középén levő falára az r hossztartókat és q kereszttartókat helyezzük (1. és 2. ábra), melyeket a foglalatok három oldalról szorosan körülzárnak és minden további megerősítő eszköz nélkül tartanak. Az összes kötőknek tehát lehetővé van téve, hogy a térben bizonyos mértékben szabadon mozogjanak. Az egész állványban eképen, igen előnyös módon, oly átlóirányú feszültségek működnek, melyek az összes állványrészeket nemcsak a hossz- és keresztirányban hanem fölülről lefelé is, és alulról fölfelé balról jobbra és jobbról balra, egyáltalában minden irányban önmagukban összehúzzák, mi által minden megterhelést, melynek az állvány ki van téve, bizonyos mértékben az állvány közepére központosítunk, úgy hogy az állvány minden követelménynek teljesen megfelelő hord- és állóbiztonsággal bír. A tetszésszerinti keresztmetszetű és anyagú s feszítőrudakat, a mennyire az állvány külső feszítése megkívánja, a c sarukon és e hosszkötőkön, illetve f sarokkötőkön alkalmazott rhombus vagy más alakú d e1 és fl toldalékokon, még pedig az ezekben elrendezett átlóirányú nyílásokon áthúzzuk és vagy csavar és csavaranya, mely utóbbiak a d e1 f1 toldalékokra fekszenek, vagy a rudak közepén elhelyezett tetszésszerinti szerkezetű és alakú h feszítőkulcsok által a szükség szerint megfeszítjük. Az állvány külső oldalának ezen feszítésén kivül, annak belsejében is vannak a leírt módon s feszítőrudak elrendezve (2. ábra), melyeket az e hosszkötők e-' mélyítésén (5. ábra) és áz állvány alsó részén a c saru d toldalékán az ezekben levő átlóirányú nyílásokon áthúzunk és csavaranyával vagy feszítőkulccsal megfeszítjük. Ezen minden irányban ható feszültség az állványnak a már előbb említett rendkívül nagy hord- és állóbiztosságot adja és azt a legnagyobb igénybevételre teszi alkalmassá, míg másrészt a kötők kétoldalú, teljesen szimmetrikus szerkezete azoknak a tartón minden irányban és pedig úgy fönt, mint lent, valamint jobb- és baloldalon való használhatóságát teszi lehetővé. A kötők egyszersmind a szimmetrikus kettős ÍZ-alak által, a midőn az alsó U bizonyos mértékben az állványrészeket fölvevő fölső f/-nak hordtartója gyanánt szolgál, tetemesen megnagyobbított hordképességet nyernek. Továbbá a kötők szerkezete által, mivel ezek sem csavarokkal, kapcsokkal, csapokkal, sem más megerősítő eszközzel az állvány farészeire nem erősíttetnek, ezen részeknek az átfúrás stb. általi megrongálása van elkerülve, egyszersmind az is el van érve, hogy az állvány ezen farészei, az állványnak bármely tetszésszerinti és nemcsak egy meghatározott helyén használhatók, mi által úgy anyagot, mint időt takarítunk meg és egyidejűleg a hordképesség is lényegesen megnagyobbodik. A faállványoszlopok hely'ett esetleg ilyeneket vasból vagy más anyagból is alkalmazhatunk és a leírt módon megfeszíthetjük. Hogy az állványt egyenetlen talajon is könnyen, biztosan és függélyesen fölállíthassuk, mindkét a alapgerenda egyik végébe i i1 fémcsavaranyák vannak behelyezve (1. ábra), melyekben egy k csavar forgatható ; utóbbi alul egy a talaj ferdesége szerint bármely szög alatt önműködően beálló m lábbal van ellátva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Építési állvány, jellemezve egy az állvány minden irányában ható átlóirányú feszítés által, egyetemes biztosító kötőkkel és sarúkkal. 2. Az 1. igénypontban jellemzett állvány c sarúin, átlóirányú nyílásokkal bíró
