12844. lajstromszámú szabadalom • Villamos berendezés
- á -fényív felé folyik és a, fölülről beadagolt új anyag által mindig pótoltatik. A fényívben képződött termék elvezetésére, ha ez nem igen könnyen merevedik meg, egy közönséges huzamnyílást alkalmazunk, ha pedig a termék igen könnyen megmerevedik, mint pl. kalcziumkarbid, akkor anyaggal befödött tetőt használunk, mely a termék kiömlését megengedi, de a tégelyben lévő anyagnak utántódulását megakadályozza. Ezen tetőt a körülményekhez képest, időszakos kiürítésre használjuk, a menynyiben azt emeltyű segélyével függélyes irányban mozgathatóan rendezzük el és a kiürítő nyílást rendesen zárva tartjuk, időrőlidőre pedig a tető siilyesztése által nyitjuk, hogy a fényívben képződött szilárd terméket is eltávolítsuk. A mi elrendezésünk tehát oly folytonosan, láng és füst nélkül működő villamos kemenczét szolgáltat, melynél a kezelendő anyagot fölülről bevezetjük és alúl a fényívben képződött terméket elvezetjük, melynél továbbá a levegő a fényívtől távol tartatik, a fényívben képződött gáz elégetlen állapotban elvezettetik és a kemenczeszekrény elmarad. A mellékelt rajzban: Az 1. ábra a kemencze hosszmetszete. A 2. ábra keresztmetszet az 1. ábrának a b vonala szerint. Az 1. ábrában K a széncső, C az alúl szénlemezekkel bélelt és 0 kiürítő nyílással ellátott tégely-, D az anyaggal megrakott, függélyesen mozgatható, tetőszerű aljazat A széncsőben fölszálló gáz, ha éghető, a hajlékony M fémtömlőkön keresztül, a tégelyben alúl elrendezett gyűrűs It térbe vezettetik, a hol az meggy új tátik és a tégely előmelegítésére szolgál, míg az elégetéshez szükséges levegő a P lyukakon keresztül az R térbe áramlik és a gáznak égési termékei az S csövön keresztül a kürtőbe vezettetnek. Az elvezetett éghető gázokkal pl. egy gázmotort is hajthatunk, vagy ha azt nem akarjuk tovább fölhasználni, a tömlőket is egy kürtőbe vezetjük és ott a gázt meggyújtjuk. A leírt villamos kemenczét desztilláló kemencze gyanánt is alkalmazhatjuk, ha a mozgatható elektródát képező széncsövet a desztillácziónál képződött gőzök kondeuzálására szolgáló készülékkel szilárdan összekötjük és a széncsövet övező anyagrétegnek magasságát alkalmasan választjuk. A kondenzátort a széncső fölött rendezzük el és ez utóbbit akként vesszük körűi az anyaggal, hogy a retortában épen olyan hőmérséklet uralkodjék, mely a fényívben képződött gőznek kondenzálására alkalmas. Az anyagrétegben uralkodó hőmérséklet ugyanis a melegvezetés törvényei szerint a tégely fenekétől az anyag felső szintjéig egyenletes mértékben csökken és a felszínen, ha az anyagréteg helyenként külön-, böző magasságú is, mindig egyenlő hőmérséklet uralkodik. Ha tehát azon hőmérsékleteket, melyek a tégely fenekén és az anyagréteg felszínén léteznek, néhány kísérlet útján megállapítottuk, akkor igen könnyű a széncső bizonyos hosszánál a retortának azon hosszát és az anyagrétegnek azon magasságát meghatározni, melynél a kondenzátorban oly bizonyos hőmérsékleti intervallum fog uralkodni, mely egy bizonyos test kondenzálására alkalmas. Ha pl. a tégelyfenéken uralkodó hőmérséklet 1800° C. és az anyag felszínén uralkodó hőmérséklet 100° C. és azt akarjuk, hogy a kondenzátorban 900°-tól 500°-ig terjedő hőmérsékletek uralkodjanak, a mint az a czinkdesztilláczióuál szükséges, akkor, ha a csőnek hossza 2 L (3. ábra), a kondenzálókészűlék hosszát L kell választanunk és az anyagrétegnek a kondenzátort még 4 /B ^ magasságnyira be kell födnie. Az anyagréteg magasságát továbbá, ha a cső a szén leégése következtében megrövidül, úgy módosíthatjuk, hogy mindig az egész gőz a kondenzálókészűlékben csapódjék le és a csőben semmi sem. Ha pl. a fenti esetben a cső (4. ábra) felényire, tehát L-re megrövidül, míg a kondenzálókészűlék hossza L marad, akkor ez utóbbit hosszának csak 9/1 0 részében fődet jük be; ekkor a kondenzátornak alsó vége 900°, fölső vége pedig 100° hőmérsékletű, tehát az anyag felszínével egyenlő hőmérsékletű lesz.
