12843. lajstromszámú szabadalom • Újítások acetyléngáz-lámpákon kocsik és kerékpárok számára
- 3 -tesen vezet a B hüvely belsejébe, a hol esetleg egy finom csepegtető nyílással van ellátva. Egy e1 csap a I) víztartóból a B hüvelybe való vízfolyást szabályozza. A C égő C1 csappal bír. A karbid fölvételére és a B—B1 hüvelybe való helyezhetésére az la ábrában föltűntetett töltény szolgál. Ezen töltény egy könnyű hengeres alsó végén zárt E fémhüvelyből áll, melynek hossza és átmérője a B—B1 hüvelynek megfelel, a mely czélszerűen fölül az E hüvelynél valamivel hosszabb. Az E hüvelyben az f lyukasztott cső körüli űrt karbid darabkákkal egészen megtöltik és ezután fölül az f cső számára való lyukkal ellátott tárcsát teszünk az E hüvelybe, hogy ezt fölülről is elzárjuk és megakadályozzuk a karbidnak kihullását. Ezen töltények fölső vége ott, a hol az f cső kiáll alkalmas módon, pl. egy utólag parafinba mártandó papirsiiveg által légmentesen el lesz zárva és ily alakban, mint árúczikk, forgalomba hozva. Ha a lámpát használni akarjuk, úgy az alsó B1 hüvelyrészt lecsavarjuk és belé helyezzük el a föntebb leírt karbidtöltényt, miután előbb papirsüvegét letéptük; az e vízvezető cső nyílása ekkor a lyukasztott f cső fölé kerül. Ezután a B1 hüvelyt ismét visszacsavarjuk, és a lámpa működésképes állapotban van. Mihelyt az e1 vízcsapot kinyitjuk, a víz f csövecskén át folyik és első sorban a töltény fenekén lévő karbidot támadja meg. A fejlődő acetyléngáz az égőhöz jut és az égő C1 csapjának kinyitása után meggyújtható. A 2. és 3. ábrákban egy ugyanezen elv szerint szerkesztett kerékpárlámpás van föltűntetve. A itt ismét a lámpás teste, D a lámpás hátsó falát képező víztartály és B a karbid fölvételére szolgáló hüvely. A lyukasztott f csövecske lehet úgy a mint az rajzunkon föl van tűntetve, közvetlenül a B hüvelybe helyezhető és fölül az f csövecske körül fx tárcsával lehet elzárva, vagy pedig az la ábrában föltűntetett töltény alkalmazható, melynek méretei kell, hogy kerékpárlámpásnál a B tartányhoz alkalmazkodjanak-Az e1 csap által elzárható, illetőleg szabályozható e vízvezető csövecske az f csőbe belenyúlik úgy, hogy a mint előbb leíratott, elsősorban a B tartány fenekén lévő karbidot támadja meg. A keletkező acetyléngáz a süvegbe vagy C gáztérbe száll, és innét nyitott C1 csap mellett a C égőn át kiáramlik. A D víztartály beömlő nyílása ép úgy, a mint előbb leíratott szintén egy átfúrt d dugóval van befedve. Szabályozott vízhozzáfolyás mellett, a leírt lámpában mindig csak annyi acetyléngáz keletkezik, a mennyi egy erős láng számára szükséges. Azon esetre ha sok víz vezettetik a karbidhoz és ennek következtében lényegesen nagyobb mennyiségű gáz keletkeznék, mint a mennyi az égő által elfogyaszható, úgy a fölösleges gáz saját nyomása által az e vízcsövecskében fölemelkedik és így a további víz hozzá folyást meggátolja. Tovább emelkedő gáznyomás mellett a D tartányban lévő víz a d1 nyíláson át a gáz által hihajtatik, illetve a gáz fölösleg maga is ezen fúráson át el fog illani. Ily módon a lámpában sohasem keletkezhetik veszélyes nyomás. Ha a világítást megakarjuk szüntetni és ezen czélból a C1 gázcsapot lecsavarjuk, még utólag is fog acetyléngáz keletkezni, ez azonban igen csekély, mivel a vízhozzáfolyás gáztúlprodukcziót nem enged meg, tehát az a kevés utólag keletkező gáz, a karbid tártó fölött lévő szabad térben fog összegyűlni. Csak ha valamely előre nem látott oknál fogva mégis több gáz fejlődnék, a mi azonban rendben lévő szerkezet mellett nem lehetséges, a fölösleges gáz a víztartón át eltávozhatik. A lecsavarás után mégösszegyölő gáz a lámpásnak rögtöni meggyújtását teszi lehetővé. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Acetylén- lámpa kocsik számára, közönséges kocsi- lámpáshoz hasonló alakkal, jellemezve az által, hogy a lámpa szekrényének egyik fala az átfúrt d dugóval befödött D víztartánnyá és a lámpa B—B1 szára, mellyel ez a lámpás tartóba beledugatik karbid és gáztartánnyá
