12823. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék tiszta szénsav gyártására
nak átadni, a mennyi a fölbontáshoz szükséges, a nélkül, hogy a D kemencze hőmérséklete a fölbontási hőmérséklet alá síilyedjen. Ha azt tapasztaljuk, hogy a regenerátor hőmérséklete a kelleténél alább szállt, akkor a C regenerátort vesszük üzembe, melyet előzőleg kellőleg fölhevítettünk és most ezen vezetjük át a fölbontandó gázt vagy gőzt, míg az üzemből kivett regenerátort ismét fölhevítjük, e czéiból a K szelepet és X2 , valamint L szelepeket kinyitjuk, továbbá a Wh nyíláson B-be ismét tüzelőgázt vezetünk be, U szelepen át pedig meleg levegőt. Ezen esetben a H' csapóajtó a teljes vonallal jelölt helyzetben van és a g tányér föl van emelve. A B és C regenerátorok tehát arra szol! gálnak, hogy a fölbontandó gőzt vagy gázt vagy azok keverékét fölváltva a kellő fokra fölhevítsék, míg ellenben az A regenerátor a B vagy C regenerátornak újból való fűtéséhez szükségelt meleg levegőt szolgáltatja. A D kemenczéből jövő gázt akár közvetlenül, akár tisztító készülékeken át az E F kemenczék valamelyikébe vezetjük. Ezeu kemenczében a szénoxid és az esetleg hozzákevert egyéb éghető gázok a kemenczében fölhalmozott fémoxidokkal jönnek érintkezésbe és azokból oxigént fölvéve szénsavat és hydrogénvizet képeznek. Ha a folyamatot helyesen vezettük, az itt nyert gáz tiszta szénsav vagy vízgőzzel kevert szénsav lesz. Ha az E kemenczében lévő fémoxidok kimerültek, akkor az F kemenczét vesszük iizembe és az E kemencze rakományát újra oxidáljuk és pedig levegőnek vagy gőznek N nyíláson való befúvása által. Ha e czélra levegőt használtunk, akkor bezárólag gőzzel a visszamaradt levegőt kifúvatjuk. Az E vagy F kemenczékből nyert szénsavat lehűtjük és szárítjuk és azután ismert módon tovább földolgozzuk. A D kemenczében nem kell okvetlen egy izzó szénréteget alkalmazni, melyen a regenerátorból jövő gázt átvezetjük, lehet a D kemenczét tűzálló közömbös anyagokkal, pl. tűzálló tégladarabokkal kitölteni és a tüzelőanyag, mellyel a regenerátorból jövő gázt szénoxiddá alakítjuk át, folyadék, pl. petróleum, vagy gázalakú lehet, melyet a D kemenczébe vezetünk be, úgy hogy az a regenerátorokból jövő gázokkal keveredik és a nagy hőmérséklet folytán a vegyi átalakulás végbe megy. Végre lehet ezen folyadékvagy gázalakú tüzelőanyagot már a regenerátornál a gőzzel vagy szénsavval keverni, mire az Y1 F3 csövek szolgálnak, melyeken a petroleumot vagy egyéb szénhydrogéneket, de lehet poralakú szilárd szenet is, vagy ezeket keverve bevezetni. A D kemencze nem okvetlen szükséges, a mennyiben a gőznek vagy szénsavnak szénoxiddá való átalakulása magában a regenerátorban mehet végbe, vagy pedig, ha a D kemenczét alkalmazzuk ezen folyamat részint a regenerátorban, részint a D kemenczében történhetik. A J cső belül tűzálló anyaggal van kibélelve. A szelepek, valamint a szelepfészkek, hogy a nagy hőmérsékletet kibírják, üregesen készíttetnek és azokban víz kering, hogy meg ne olvadjanak, vagy egyéb ismert szerkezet alkalmazható. A művelet kezdetén és azután is a kifúvatásoknál nyert nitrogént tartalmazó gázokat tartányokba foghatjuk föl, melyet azután a kemenczék újból való fűtésére használhatunk. Ezen nitrogénnel kevert gázt azonban a nitrogéntől valamely ismert módon meg is tisztíthatjuk. Ily mód pl. vízben nyomás alatt való oldás és azután ismét kiszivattyúzás, a midőn a víznek a két gáz iránt való különböző elnyelőképessége alapján a két gázt külön választhatjuk. Bizonyos összetételű szénhydrogén-gázok a minő pl. a természetes gáz, ezen eljárás szerint közvetlenül, gőz vagy szénsav hozzá vezetése nélkül is kezelhetők, azonban mindig előnyösebb, hogy ezek egyikét vagy másikát a szénhydrogénekkel keverjük. A gázt vagy a keveréket végre közvetlenül az oxidálókemenczébe is vezethetjük, a midőn az egész folyamat ezen egy kemenczében megy végbe, de akkor a nyert szénsav rendesen kellemetlen bűzzel-bír. melyet
