12798. lajstromszámú szabadalom • Fémkapocs fából, bőrből, kéregpapírból és hasonló anyagokból készült darabok kapcsolására
határvonalát görbítjük, úgy, hogy a görbület középpontja az A csík középvonalának és a 3—3 vonalnak metszéspontjába essen. Ezáltal a csúcsoknak a fába való behatolását megkönnyítjük, minthogy a külső szélükön nem kénytelenek anyagot eltolni és ezen él összes pontjai egy és ugyanazon körívben mozognak (lásd a 4. ábrát). Ennek következtében a behatolt csúcs azt a teret, melyből a behatolásánál az anyagot eltolta, teljesen kitölti, úgy, hogy a deszkában ki nem töltött üreg nem marad hátra. Az 5. ábra egy kapocs fölülnézete, mely úgy az élek, mint a sarkok kapcsolására szolgál; a 6. ábra ezen kapocs nézete egy láda sarkán alkalmazva. A főrész, az A bádoglemez az adott esetben is úgy, mint az 1-3. ábrán, B csúcsokkal van fölszerelve, az egyetlen különbség csak az, hogy a csík egyik oldalán lévő csúcsok alapja a csík másik oldalán lévő csúcsok hegyével áll egy vonalban. Hogy eme csík sarokkapcsolásra is használható legyen, az egyik vagy mindkét végén két-két háromszögalakú A1 szárnyat alkalmazunk, mint az az 5. ábrán látható, mely ép úgy mint a csík maga B1 csúcsokkal van ellátva. A csíkot középvonalával az éjre illesztjük és a középvonal körül a két kapcsolandó C C deszkára hajlítjuk, mint azt az 1—4. ábránál leírtuk. Ezután a harmadik, a sarok képezésére szolgáló C1 deszkát helyezünk el és az A1 A1 szárnyakat az 5. ábrán látható 4—4 vonal mentén a C1 deszkára hajlítjuk, mi által a 6. ábrán látható sarokkapcsolást létesítjük, a mennyiben a B1 csúcsok a C1 fölületbe hatolnak. Az 5a. és 6a. ábrákon az 5. és 6. ábrákon ábrázolt kapocs egy módosítása látható, melynél a háromszögletű A1 szárnyakat négyszögletű, B1 csúcsokkal ellátott A1 csíkok helyettesítik, melyek az A főcsík középvonalának két oldalán a középvonallal és egymással párhúzamosan nyúlnak el. A kapocs teljesen oly módon használható, mint az 5. ÓB 6. ábrán látható, a sarokkötés azonban, minthogy az A csíkok hossza tetszőleges lehet, jóval biztosabb. A 7. ábra fölülnézete; a 8. ábra homloknézete egy kapocsnak; a 9. ábra a kapocs segélyével létesített kötés. Ez a kapocs az előbb leírtaktól abban tér el, hogy a B csúcsok alapvonalai az A csík egyik felén, merőlegesek a középvonalra, másik felén ellenben avval párliúzamosak. Ily kapcsok főleg akkor használhatók czélszerűen, ha a két kapcsolandó deszkában a rostok iránya egymásra merőleges. Az első sorban említett csúcsok (a 7. ábrán jobbra) a kapcsolat létesítésénél (mely különben ép oly módon történik, mint azt az 1—4. ábránál leírtuk), abba a deszkába veretnek, melynek rostjai az élekkel párhúzamosak, a másik fél csúcsai pedig az élre merőleges rostokkal bíró deszkába. Hogy a fa megrepedését elkerüljük, czélszerű, ha azon csúcsok egymástól való távolságát, melyek a tengellyel párhuzamosak, nagyobbra vesszük, mint a másik csoportét, de több sor ily csúcsot alkalmazunk (7. és 8. ábra). A 9. ábra a kapocs segélyével létesített kötést ábrázolja, ebből a rajzból az is világos, hogy a deszkáknak nem kell egymásra merőlegeseknek lenniök. A 10. ábra elölnézetben; a 11. ábra oldalnézetben és a 12. ábra homloknézetben egy kapcsot ábrázol, melynél az A csík merevítése czéljából a csík közepén a két oldalt lévő B csúcsok között egy i) duzzadást vagy hullámot létesítettünk. Ez a kapocs különösen egyes Cx daraboknak egy síkban fekvő egésszé való egyesítésére szolgál, esetleg egy ily módon előállított föliiletnek egy második, vele az első föliilet részének ütközési vonalára merőleges vonalban érintkező C1 föliilet kapcsolására is használható. Ekkor igen természetes, hogy a kapcsot a középvonala körül meg nem hajlítjuk, hanem csak a csúcsokat verjük be a C* C C1 fölületekbe.
