12784. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngáz-fejlesztő
tovaragadott mészpor visszatartatik. A karbidtartányokbán a karbidzaeskókban vagy kis harangok alá helyeztetik el, oly czélból. hogy a képződő mész lehetőleg összetartassék. A fejlesztő harang alatt a TL szelep által elzárt T vízlefolyócső van, melynek szelepe a készülék nyitásánál egy láncz segélyével megemelhető és melynek csöve egy szifont képez. A készüléknél a vízbevezetés váltakozva majd az egyik, majd a másik tartányba történik. A vízbevezetőcsőnek átkapcsolása önműködően következik be azon pillanatban, a midőn a legutoljára működésben volt fejlesztőedény vízzel már megtelt. Ezen átváltókészűléknek egy specziális kivitele II. rajzlapnak 3 - 5. ábrájában van bemutatva. Az átváltókészülék egy függélyes tengely körül forgó edényből áll, melynek kifolyócsöve majd az egyik, majd a másik acetilénfejlesztő fölé nyúlik. Az edénynek forgatása az által történik, hogy a fejlesztőedényből a vízszinnek egy bizonyos magassága mellett, túlfolyás következtében, egy veder telik meg, mely aztán lesülyed; ezen mozgást egy láncz segélyével az illető edényre mint forgómozgást visszük át. A mellékelt rajz ezen készüléknek egy kiviteli alakját és pedig kívül függő vedrekkel mutatja be, de elhelyezhetők ezek ép oly jól a fejlesztőedények belsejében is. a a1 (3. ábra) a fejlesztőedények, melyek b 61 harangok által lezáratnak. A víz c csövön vezettetik be és innen egy d edénybe jut. mely ismét e kifolyatócsővel bír. A d edény az f csapon forgatható és a karbidtartánytól elfordult oldalán g emeltyű karral bír. Ezen emeltyűkarnak végéhez h láncz kapcsolódik, melynek mozgatása a j és j1 vedrek föl- és leszállása által eszközöltetik. Mihelyt a karbidtartány vízzel megtelt, a tovább befolyó víz /t-nál túlfolyik, a; veder megtelik és leszállva, a g emelőkart maga után húzza. Az e vízkifolyató cső ez által az 5. ábrában pontozva vázolt helyzetbe fog jutni és vizét most az a1 tartányba önti. Az 1. ábrában ezen átváltókészülék az egyszerűség kedvéért nem ábrázoltatott. Annak meggátlására, hogy a készülék működésének valamely pillanatában kevés vízzel szemben túlnagy karbidmennyiség legyen jelen, mi által veszedelmes túlhevülések következhetnének be, az alább leírt berendezés szolgál olyként, hogy7 a vízbevezetésnek elzárása után a P gazométerharang befolyása alatt, még egy bizonyos mennyiségű víz utánfolyik, mely épen elég arra, hogy a gázfejlesztést kezdő karbidtartány fölös vízzel legyen ellátva. A berendezés a következő: a víz, mint az I. ábrában be van mutatva, az egyik J tartányból a szeleppel zárható K nyíláson keresztül az L szekrénybe folyik, melynek fenekén egy másik kis M szekrénybe egy N emelőcső nyúlik; ezen emelő eszközli azt, hogy ha K szelep a további vízbevezetést az L vízszekrény felé elzárja, akkor a kis M szekrényben lévő vízmennyiség Ar emelőcső által egyszerre leszívatik. Ilyenformán az épen még működésben lévő tartányba fölös víz kerül mi a túlhevítést megakadályozza. A K szelepnek zárása és nyitása egy alkalmas 0 emeltyűkészűlékkel történik, melynek mozgatását a P gazométerharang emelkedése és sülyedése eszközli. A gázométerbe a gázt a C cső vezeti, O cső pedig ebből kivezeti. A gazométer egy biztosítókészűlékkel bír arra nézve, hogy ha a készüléknek történetesen eldugulása esetén vagy a gáznak véletlenül túlerős fejlődése alkalmával a gazométerharang nagyon magasra száll, a fölös gáz a szabad levegőre vezettessék el. Ezen czélra a P gazométerharang közepébe egy, a gazométer hosszánál rövidebb Q cső nyúlik be. melybe viszont egy a szabadba nyúló R cső szolgál; ez a gazométer víztükre fölé ér, ha tehát a nyomás s ezzel a gazométerharang a normálisnál magasabbra emelkedik, úgy a Q csőnek alsó vége a vízből kilép és a Q R csővezetéken a gazométerből gáz szabadulhat ki. Hogy a Q és R csövek között gáz ki ne léphessen, a Q csőnek alsó vége egy szűkebb S cső által alkotott vízcsészét képez, mely magas gazométerharangállásnál az R csőbe belépve, elzárja a Q és R csövek közti < hézagot vizével.
