12781. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kén, kénessav és sulfidek előállítására az alkáliák és földalkáliák sulfátjaiból
2 — és kondenzáló-kamrákba vezetve, azokban szilárd kénné sűrűsödik. Már most a helyett, hogy ezen kénhydrogénben dús gázt, mely szénsavnak CaS-ra vagy más szulfidra való behatásánál fejlődik direkt bevezetnők ezen vasoxyddal megtöltött edénybe, a hol csak 30%-os gáz szükséges, mostani új eljárásunk szerint némi nyomás mellett áthajtjuk azt retortákon, melyek vízm entes szulfáttal (pl. CaS04 , BaS04 , SrS04 vagy az említett kettős szulfátok, például glauberit), szén hozzákeverése nélkül, vannak megtöltve, miután előbb a retortákban lévő M2 S04 -t vörös izzásig hevítettük volt. A reakcziót, mely ekkor, legelőnyösebben CaS04 -el (vízmentes gipsz) végbemegy, a következő egyenlettel fejezhetjük ki: 3CaSO< + 4H3 S = 3CaS + 4H2 0 + 4S02 Ilyen módon megkapjuk a szükséges második aequivalens CaS-t, mely a fönt leírt módon kapott második aequivalens C02 -hoz szükséges. E mellett azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezen reakczió végrehajtására a kénhydrogénnek 'mindig fölös M2 804 -t kell rendelkezésre bocsátani a retortákban. Az ezen reakczió folytán keletkezett és a retortákból elszálló kénessav igen tiszta és ezért sűrített kénessav előállítására alkalmas. Úgyszintén előnyösen átalakítható kénsavvá az ólomkamrákban. Vagy pedig fölhasználjuk ezen kénessavat az alkáliák hyposzulfidjainak előállítására, akképen, hogy az Na2 S vagy K2 S lúgra hat (a melyeket a fönt leírt módon kaptunk), mi mellett szabad kén is fejlődik, ezen ismeretes egyenlet értelmében: 2Naa S + 3S02 = 2Na2 S2 03 -f 8. A szulfátok ezen redukcziója kénhydrogéngázzal vörösizzó hőmérsékletnél igen könnyen ad kénessavat, föltéve, hogy soha sincs fölös kénhydrogén jelen. Ha azonban ellenkezőleg fölös kénhydrogén van jelen, akkor maga a keletkező kénessav redukálható kénhydrogénnel, ezen ismert Dumas-féle reakczió szerint: S02 + 2H2 S = 3S + 2H2 0. Módunkban van tehát, hogy szabad ként kapjunk a szulfidekkel egyidejűleg. Gyakorlatilag a kénhydrogén nagyobb fölöslege szükséges, mint ezen két aequivalanse, mert maga a képződött kén már alacsonyabb hőmérsékletnél redukálja a szulfátokat, ha a kénhydrogéngáz az így képződött kénessavat nem mindenütt burkolja körül. Azért czélszerű a víznek és kéngőznek kondenzácziója után a kénkamarában visszamaradó kénhy drogént fölhasználni. Ez a módszer azonban megadja a kivánt mennyiségű M3 S t, miután ez által az M3 S 04 teljes bomlása idéztetik elő. Hogy ezen reakcziót gyárilag keresztül vigyük, úgy mint előbb, egy sor retortát használunk, melyek hasonlók a közönséges gázretortákhoz, de jobb, ha merőlegesek és ezeket megtöltjük vízmentes szulfáttal vagy kettős szulfáttal (légczélszerűbben CaS04 -el). Miután ezen retorták tartalmát vörös izzásig hevítettük, gyenge nyomás alatt kénhydrogént vezetünk rajtuk keresztül. A fönti egyenlet értelmében M2 S (pl. CaS) keletkezik, mely a retortában marad, míg a szulfát redukcziója tökéletes nem lesz. Ezután további használat végett eltávolítjuk a retoi'tából és addig míg ki nem hűlt, megóvjuk a levegőtől. Az Ma S-el egyidejűleg, ezen reakczió folytán, kéngőz és esetleg kénessav keletkezik, mely utóbbi a fölös kénhydrogénnel együtt a retortákból elszáll. A legegyszerűbb mód ezen kéngőz, fölös kénhydrogén és esetleges kénessav keverék kezelésére az, hogy bevezetjük azt, a kénhydrogénnek megfelelő mennyiségű levegővel keverve, egy Claus-készűlékbe, a hol a kénhydrogénnek és kénsavnak megfelelő menyiségü kén képződik, mely egyidejűleg a kéngőzzel a gyűjtőkamarákban mint szilárd kén lerakódik és onnét megkapható. Mielőtt azonban ezen gázkeverékhez levegőt keverünk, előbb azt annyira le kell hűtenünk, hogy a kénhydrogén elégése csak a Claus-készűlékben menjen végbe és ha a keverék a vasoxyddal érintkezésbe jön.
