12720. lajstromszámú szabadalom • Újítások villamos ívlámpákon
- 2 — felé igyekszik forgatni. Különösen ajánlatos arról gondoskodni, hogy mindkét rúgó hatása függélyes vonal irányában érvényesüljön. Ekként két rúgó elrendezése által még azon előnyt is elérjük, hogy a rúgó erejének alkalmas megválasztása által a keret forgási csapjainak súrlódását lényegesen csökkenthetjük, sőt egészen meg is szüntethetjük. Ezen két rúgó elrendezése által tehát először maga a működés lesz könnyebb a súrlódási ellenállások csökkentése következtében és másodszor a lámpa beállíttatása pontosabb, mivel a szabályozószerkezetnek ereje és ellenereje nagyra szabható. Két rúgó helyett többet is használhatunk; az összhatás mindig olyan legyen, hogy a rúgó egy része mindig ellenkező irányban hasson forgatólag a keretre, mint azok másik része és hogy az összes rúgó eredő ereje a keret csapjaira tehermentesítőleg hasson. A leírt szerkezet által elért nagy érzékenység a lámpa szabályozása tekintetében egy másik hátrányt von azonban maga után, melyet külön szerkezet segélyével kell kiküszöbölnünk. A lámpa bekapcsoltatása után ugyanis a szénrúdak oly nagy sebességgel húzatnak szét, hogy a fényív esetleg megszakíttatík. Ez onnét van, hogy midőn a szénrúdak még hidegek, a normálisnál jóval nagyobb feszültség szükséges a fényívnek állandóan való megtartására. A szénrúdak széthúzatásának tehát csak fokozatosan szabad bekövetkeznie, a mit itt is az általánosan használt fékezőszerkezetek és légszivattyúk segélyével érünk el. Ha a lámpa a szénrudakat igen gyorsan húzza szét, akkor a fényívnek elszakadása és a szénrudaknak újból való közelítése következtében hosszabb ideig tartó csapkodás következik be, mely úgy a szerkezetre, mint az emberi szemre nézve igen káros hatással van. Ezen káros hatás annál nagyobb, mennél inkább igyekszik maga a lámpaszerkezet mint a jelen esetben, rögtön a bekapcsolás után a helyes fényívhosszaság előállítására. Hogy már most a szénrudaknak ezen erőszakos meghúzatását megakadályozzuk, a jelen találmány tárgyát képező lámpánál a szelepes L légszivattyú van elrendezve, melynek dugattyúját egy a C kerettel összekötött M csavar működteti. Ezen légszivattyú a keret és a fölső széntartó fölfelé való mozgásával szemben erélyes ellenállást támaszt, mely csak fokozatosan győzetik le; ellenben a keretnek lefelé tartó mozgása semmi által sincs akadályozva. minthogy egyrészt a keret a légszivattyú dugattyújával nem áll összeköttetésben, másrészt maga a dugattyú önsúlyánál fogva sülyed, mely sülyedés határolva van és csak oly mértékig következhetik be, hogy az A keret azon állásában, melyet annak a lámpa normális állása közben el kell foglalnia, szabadon föl és alá mozoghasson, a nélkül, hogy ebben a légszivattyú megakadályoztatnék. Ezen légszivattyú lehetővé teszi tehát, hogy a lámpa aránylag csekély áramf'eszültségnél is pontosan szabályozzon. Az előzőkben foglalt leírás a lámpa tényleges foganatosításának felel meg. Magától értetődik azonban, hogy a lámpának ezen új általános elrendezése ugyanígy foganatosítható, ha a vörösréz-zsinór és zsinórkorong helyett tetszőleges más zsinórt vagy szalagot vagy lánczot ós lánczkereket alkalmazunk. A jelen találmány tárgya tekintetében mellékes, hogy a lámpát differencziális lámpa, főáramú vagy mellékkapcsolású lámpa gyanánt foganatosítjuk, valamint teljesen közömbös, hogy az elektromágnes milyen specziális alakkal bír. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Villamos ívlámpa egyenáram vagy váltakozóáram számára lengő, hajtóműkerettel, jellemezve ezen C keretnek két vagy több Bx U2 rugón való oly fölfiiggesztése által, hogy a rugók a keretet ellenkező irányokban igyekszenek forgatni és akként vannak elrendezve, hogy erőiknek eredője a keret tengelyének csapjaira tehermentesítőleg hat. 2. Az 1. alatt igényelt lámpánál oly szelepes L légszivattyúnak elrendezése.
