12650. lajstromszámú szabadalom • Készülék egyetlen vezetéken egyszerre több sürgönynek továbbítására
Ha az m és n sínek (1. ábra) nyugalmi helyzetükben, clZclZ 11 A sínnel vezetésben vannak, úgy a v1 m n y és v vezető-összeköttetés létesül az R1 R2 fölvevőkhöz, s tovább a földbe. De ha az m n sínek a b c hüvelykek valamelyike által megemeltetnek, úgy ezen vezetés megszakad, és a v1 Ul , illetve U2 és a 15, illetve 16 csúszókontaktus-vezetés létesül. Az R1 és ti1 relaisket vagy Morse-készűlékeket jelez, míg I1 T2 a föladókészűlék billentyűi. Ezek valamelyikének működtetésénél az áram S1 , illetve S2 telepekből közvetlenül s1 , illetve s2 -őn, a 15, illetve 16 csúszókontaktusokon, és az m n síneknek a korongokkal való érintkezésekor, ezeken át a v1 szorítóhoz, és innen az L sodronyra fut. Ha a vezetéknek másik végpontján, illetve a másik állomáson létesítünk kontaktust, úgy az áram innen az L vonalvezetéken át a v1 szorítóhoz, az m n síneken keresztül, és ha ezekkel egyik b c hüvelyk sem érintkezik, úgy a y keresztsínen keresztül, a v szorítóhoz, az R1 és R2 fölvevőkhöz a földbe vezettetik. Az A tengely forgatása a C óramű segélyével az egyes állomásokon isochron történik. Ezen isochronizmust egy ingamű által vagy valami más módon érhetjük el és úgy szabályozzuk, hogy míg a vezeték egyik végén az egyidejűleg forgó tárcsák valamely b vagy c hüvelykje van fölül, s tart kontaktust valamely m vagy n sínnel, addig a vezeték másik végén egy hüvelyk se legyen az m n sínekkel kontaktusban. Ha a T1 billentyűt lenyomjuk, (1. ábra), úgy az S1 battéria érvényesül, valahányszor a b c hüvelykek az m sínnel érintkezésbe jutnak. Ezen battéria egy bizonyos irányú áramot szolgáltat, mellyel az S" battéria által szolgáltatott áram ellenkező irányú lesz. Utóbbi egy T2 billentyű befolyása alatt S2 -től s2 -őn, 16 kontaktuson és valamely hüvelyken át fut tovább az L vonalra. Föltéve, hogy a másik, azaz a fölvételi állomáson az m n sínrendszer a y keresztsínnel tart kontaktust, úgy valahányszor valamelyik b c hüvelyk a föladó állomáson az említett m n sínekkel érintkezik, úgy a fölvételi állomáson a megfelelő R1 R2 készülékek a sürgönyt leadják. De mivel ezek csak egy polarizált relais segélyével szólalnak meg, és az egyik egy pluszra polarizált, a másik egy minuszra polarizált relaissel van ellátva, úgy egyik csak az S1 , a másik csak az S'2 battériának áramhatására reagál. Ha tehát az ü1 U1 kerekek az L vezetéknek két végén úgy forognak, hogy ha az egyik végen az egyik vagy másik hüvelyk az m n rendszerrel kontaktust tart, a másik végen egy ily kontaktus sem létesül, úgy világos, hogy egyidejűleg mindkét állomáson több sürgönyt lehet fölvenni és föladni. 2. és 3. ábra oldal- és fölülnézete az itt használatos polarizált relaisnak; ez két 7 és 8 elektromágnes párból áll. A 7-tel jelölt pár a vonalvezeték tekercsén kívül még egy másik tekerccsel is körülcsavart, mely az f áramkört képezi. Az L vonalsodrony a ÍJ szorítón át a 7 és 8 elektromágnespárt körülfutva, a 12 szorítón át a iöldbe vezet le. A 4 6 5 13 emeltyű a 4 és 5 horgonyokkal bír, és ha áram nincs jelen, vízszintes helj'zetbe játszik be, esetleg ezen helyzetébe egy rúgó hatása által tereltetik. De ha az f áramkör zárt, úgy a 4 horgonyt a 7 elektromágnespár rántja magához; ha az L áramkör zárul, ezen áram az f árammal vagy azonos, vagy éllenkező irányú. Első esetben a 4 horgony előbbi helyzetében megmarad, de a második esetben a 8 elektromágnespár által rántatik le, mihelyt az f és L áramok erejének különbsége az L áram erejénél kisebb. De mivel f gyenge árammal van megválasztva, úgy utóbbi lehetőség kizárt. A leírt relaisnak következő előnyei vannak: 1. hogy valahányszor L áram /' árammal egyenlő, vagy annál pl. 10-, 100- vagy 1000-szer stb. nagyobb, a relaisnek mágneses hatása állandó marad, azaz állandóan az f áram mágneses hatásával egyenlő; 2. hogy a remanens magnetizmus és esetleges ingások, melyek a vonalnak töltéséből vagy kiiktatásából származnak, a
