12623. lajstromszámú szabadalom • Mágneses szeparátor

— 2 és ettől kissé oldalt van (1. ábra). A B mágnes élén az elállítható G válaszlemez van elrendezve. A fölső A mágnes homlokfölülete körül futó 1") szalag, az előzetesen alkalmasan fölaprított, az E tölcsér és F henger által egyenletes, vékony rétegben föladagolt anyagot ezen mágnes sarkéléig vezeti, melyet elérve, az anyag önsúlyának és a szállítószalag által adott impulzusnak kombinált hatása alatt parabolikus pályát leírva, aláhull. A G válaszlemezt akként állítjuk be, hogy az esetben, ha az elektromágneseket egyáltalán nem gerjesztjük, a 1) szalag által hozott anyag még épen pontosan ezen lemezen és az alsó mágnes jobb oldalán (1. ábra) aláhulljon. Ezen mozgásnál az anyag az erővonalak legnagyobb konczentrácziójának helyét legközvetlenebb közelben és egész terjedelmében érinti. Ha ezen teret az elektromágnesek gerjesztése által létesítjük, akkor a föladagolt anyagban lévő, gyengén paramagnetikus alkatrészek a nem magnetikus alkatrészek parabolikus pályájából kitérve, az erővonalak legnagyobb konczentrácziójának terébe jutnak és ezen impulzus alatt meredekebb parabolikus pályát írnak le, mint a nem magnetikus alkatrészek, tehát nem hullhatnak a válaszlemez túlsó oldalára, hanem ez előtt (az 1. ábrában a B mágnes sarksarújától balra) és a két sarksarú élei között kénytelenek leesni. A nélkül, hogy ez által a jelen találmány tárgyát képező gépnek alkalmazhatóságát csak bizonyos meghatározott, igen gyengén paramagnetikus testekre szándékoznánk megszorítani, megemlítjük, hogy azzal pl. a rézkovandot a mészpáttól, a monazitot a quarcztól és czirkontól, a ezinkfénylét az ólomfénylétől és sulypáttól tökéletesen elválaszthatjuk, mely esetekben a monazit a czinkfényle és a rézkovand a rendkívül csekély mérvben paramagnetikus anyagok, míg a quarcz, az ólomfényle, a sulypát és a mészpát mágnestelenek. Ha a föladagolt elegyben a gyöngén paramagnetikus és mágnestelen testek között erősen diamagnetikus testek is tartalmaztatnak, akkor ez utóbbiaknak jelenléte a szeparácziót semmiképpen sem akadályozza, sőt azt még elősegíti. A diamagnetikus testek az erővonalak legnagyobb konczentrá cziójának síkja fölött való elhaladásukkor taszíttatnak, tehát még valamivel laposabb parabolát írnak le, mint a teljesen mágnestelen alkatrészek és így még könnyebben jutnak át a válaszlemezen, mint a mágnestelen testek. Ezen eset pl. czinkfényléből, quarczból és wismuthból, vagy csak czinkfényléből és wismuthból álló elegyek szeparálásánál következnék be. Ha a föladagolt elegyben erősebben paramagnetikus anyagok, mint pl. vaskőpát vagy hamatit is foglaltatnak, akkor könnyen bekövetkezlietik, hogy ezen szuszczeptibilisebb testek a készülék sarksarúinak éleihez tapadnak'. Ezeknek eltávolításáról a fölső A mágnesnél a D szállítószalag gondoskodik, míg az alsó mágnest ezen esetben külön H tisztogatószalaggal kell ellátnunk, mely hasonlóan, mint a D bevezetőszalag, a sarksarú fölső éle körül, az alsó sarksarúél köré fut. Ezen esetben a G válaszlemezt a H hézagolással látjuk el, melyen a H szalag átjárhat. A válaszlemezt esetleg el is hagyhatjuk, ha a sarkot elég élesre csináljuk és pontosan beállítjuk. A mint az előzőkből látható, a mágneses tér előállítására oly elektromágneseket használunk, melyek ékalakúan végződnek és melyeknek keresztmetszete, lehetőleg sok erővonalnak a sarksarú-éleken való összegyűjtése czéljából, az élek kivételével, mindenütt egyenlő vastag. A kellően fölaprított érczet oly sebességgel adagoljuk a gépbe, hogy a mágnesség által nem befolyásolt szemek a két sarkélt összekötő síkhoz lehetőleg közel és ezzel párhuzamosan hulljanak alá, míg a magnetikus testek a mágneses térbe bevonzatnak és az alsó mágnesek túlsó oldalára esnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mágneses szeparátoroknál egymáshoz közel, de nem egy szinten álló sarksarú -