12586. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa fékes szabályozóval

- 3 — sítani, hogy a mag nagyobb mozgásának a hozzátartozó szénnek csekélyebb mozgása feleljen meg, mely esetben a szénpálczáknak a leírt szerkezet segélyével előidézhető eltávolítása nem elegendő a fényív előidézésére; ilyenkor a külön segédszolenoidot alkalmazhatjuk. Az ezen esetben alkalmazható specziális berendezés (10. ábra), pl. abban áll, hogy a széntartókon elrendezett görgők körül S T zsinórokat vezetünk, melyek egyrészt a P, N görgőkhöz vannak erősítve és melyeknek másik vége a j segédelektromágnes által a k emeltyű segélyével mozgattatik. A segédelektromágnest akként rendezhetjük be, hogy az fegyverzetét a normálisánál gyengébb, valamint annál erősebb áramnál is vonzza. Az előbbeni esetben a szénpálczáknak a j segédelektromágnesek által létesített távolsága az elégésnek egész tartama alatt megmarad és a lámpa égése közben a szabályozószerkezet által csak igen korlátolt mértékben módosítható. A második esetben a fegyverzet az ívképződés alkalmával vonzatik és a lámpának normális működésekor, h a szükséges bármely pillanatban igen nagy távolság idézhető elő. Másrészt előnyös, ha a szolenoidok attrakcziója magjuknak egész emelkedése alatt állandó, vagy ha adott viszonyok számára az attrakczió-különbözet a magok állásának megfelelő törvényt követ, hogy a bekövetkező különbözetek, egy rúgó vagy ellensúlyok hatása által kompenzáltassék. Nem nehéz a szolenoidok számára oly berendezést foganatosítani, hogy az attrakcziókülönbözet a féktuskót hordó gyűrű által leírt szöggel arányos legyen. így pl. egy ellensúly, melyen pl. a gyűrűt hordó B összekötőrésznek külső végén van elrendezve és melynek hatása D-nek, illetve 5-nek forgási szögével arányos, a követelményeknek meg fog felelni, illetve a szolenoidoknak attrakczió-különbözetét kompenzálni fogja. A leírt szerkezet azonban még egy hátránnyal bír, melyet az összes, még az újabb kiegyensúlyozott lámpáknál megtalálunk, ugyanis az u. n. pislogásnak nagy hátrányával, mely különösen az ívképződésnél észlelhető. Ezen tünemény az ívnek egymásutáni többszörös létesülésében és megszűnésében áll, mely abban leli magyarázatát, hogy a szénpálczáknak természete pl. ha azok hidegek, bizonyos körülmények között a lámpa normális működésére zavarólag hat. Az ezen pislogás kiküszöbölésére tett eddigi kísérletek csak a mozgás egyes periódusainak meghosszabbítását eredményezték. Ezen hátrány kiküszöbölésére a 2. ábrában bemutatott szerkezetet alkalmazzuk. A segédkészűlék az m légszivattyú-hengerből áll, mely akként van berendezve, hogy a levegőnek hatása a szénpálczáknak csak oly távolságánál érvényesülhet, melynél azok bármely pillanatban egymással ismét érintkezésbe léphetnek. Ezen készüléknek köszönhető, hogy a pislogás teljesen kikiiszöböltetik és csak egyes, alig észrevehető ingadozások létesülnek, melyeknél az ív elalvásának tartama igen rövid. Ezen hatás elérése czéljából a p dugatytyún vagy a szivattyú fenekén a szelep gyanánt ható gyűrűs q lemez és a dugatytyúnak fölső fölületén az u csatorna van elrendezve, mely alkalmas keresztmetszetű nyílásokon át a dugattyúnak másik oldalával közlekedik. Ezen berendezésnél a pislogás a normálszabályozás alatti csekély ingadozások kivételével mindkét irányban megakadályoztatok, mihelyt azonban az ingadozások bizonyos, a szelep súlyától függő nagyságot elérték, a légpárnának paralizáló hatása már csak a dugattyú furatainak keresztmetszetétől függ. Ugyanezen czélra különben rúgós, golyós vagy egyéb szelepeket is használhatnánk. A helyett, hogy a pislogás kiküszöbölésére szolgáló szivattyút a mellékkapcsolású szolenoid alatt rendezhetnők el, azt természetesen a szorosan kapcsolt elektromágnes alatt is elrendezhetjük vagy pedig az osczilláló A tengely által is működtethetjük. A 4.—7. ábrákban még a széntartók vannak