12582. lajstromszámú szabadalom • Tápszivattyú

az ő szelepcsappantyúik fölött foglalhat­ják el. A gyűrűalakú szelepcsappantyúk fészkei­nek csoportokban való megerősítése helyett, mint ez a jelen rendszer sajátsága, azok egyenként is és mindegyik külön erősít­hetők meg. Példa gyanánt egy ilyen el­rendezés a 10—10. ábrákban van szemlél­hetővé téve. A 36 szivattyúhenger karimáinál fogva van a 37 kerethez hozzácsavarolva. 38 a falazat, melyen a szívószelepek szá­mára szolgáló fészkek vannak elhelyezve. 39 a szívószelep-csappantyúk vezetékeit és fészkét ábrázolja. E szelepfészkek a 38 falazatban megfelelő kulcs segélyével csava­roltatnak be, mely kulcs a 40 rovatkolásba kapaszkodik (13., 15. és 10. ábra). 41-gyei a gyűrűalakú szívószelep-csappantyúk van­nak jelölve. Ezek kívül a 39 szelepfészkek fölső részei által vannak vezetve. 42 a lökőbütyköket jelöli a szívószelepek szá­mára, ezek a szivattyú 43 fölső falazatába egy keresztalakú kulcs segélyével csavarol­tatnak be, mely kulcs a bütykök fölső részén lévő üregekbe nyúlik bele. A 45 szárny, mely mindegyik lökőbütykön annak alsó részén alkalmazva van, arra szolgál, hogy abban az esetben, ha a szelepfészek meglazulna, annak fölfelé menete meggá­toltassák. A szállítószelepek a szivattyú 46 falaza­tában úgy vannak elhelyezve, a mint az az imént a szívószelepekre vonatkozólag leíra­tott. A szelepfészkek, valamint azok fölső része egy és ugyanazon kaliberűek. Ebből következik, hogy a szelepcsappantyúk min­dég jól vannak vezetve és mindegyik dugattyúlöketnél egészen pontosan fészkükre visszaesnek. A szelepfészek, valamint lökő­bütykének ágyalása egy és ugyanazon ten­gelyben van fúrva és csavarmenetei vágva. Világos, hogy a jelen találmány szerinti gyűrűalakú szelepcsappantyúk, vezetékek­kel ellátva, melyek a szelepfészkekkel egy egészet képeznek, bármely rendszerű szi­vattyúknál nyerhet alkalmazást. Ép úgy láthatók el a gyűrűalakú szelep­csappantyúk a nélkül, hogy a jelen talál­mány lényege ez által érintetnék — rúgó­val, melyek kellő időbeu a csappantyúkat fészkükre visszanyomják. Ilyen berendezés példaképen a 10. ábrán van föltűntetve. 47-tel a tekercsrúgó van jelölve. A többi szám ugyanazon részeket jelöli, mint a 10—10. ábrákon. Könnyen belátható továbbá, hogy a táp­szivattyú méretei, a szelepcsappantyúk mé­retei és száma, ezeknek csoportosítása és az előállításukra használt fém a szükséghez képest tetszés szerintiek lehetnek. A jelen találmány szerinti tápszivattyú működési módja a következő: A 6 gőzbevezető csövön keresztül bejutó gőz a 4 tolattyúszekrénybe áramlik, a hon­nan az az 5 dugattyútolattyú által meg­felelő elosztás mellett az 1 gőzhengerbe vezettetik, mely utóbbi azután a 7 levezető­csövön át eltávolodni engedi. A tolattyú a 2 dugattyú által kapja mozgását, még pedig a 13 kormányvilla és a 14 rúd behatásánál fogva. A 3 dugattyúrúd a 9 szivattyú 11 dugattyúrúdja által van meghosszabítva. A víz a 20 csővezetéken át lép be és a két 16 és 18 kamra alsó részébe jut. A víz mindenekelőtt a dugattyú első löketekor a 28 szelepcsappantyúkon át a 9 szivattyú­hengerbe lép, a következő dugattyúlöket a vizet a 30 szelepcsappantyúkon át a 21 csővezetékbe tereli. Mindegyik löket végén a nyelvdarab a beömlési nyílást szabaddá teszi, mely utóbbi a szívó- és nyomócsövet egymással összeköttetésbe hozza, a mi a dugattyú mozgásának gyorsítását idézi elő, a mi a tolattyú menetére és visszafelé való mozgásra nézve igen előnyös. Az előnyök, melyeket a kívül vezetett, gyűrűalakú szelepcsappantyúk nyújtanak, mely utóbbiaknak vezetékei a szelepfészek­kel egy egészet képeznek, a következők: 1. A gyűrüalakú, tökéletesen szabad for­mánál fogva a víz átbocsátására szolgáló nyílás a szelepcsappantyúk egyenlő föleme­lése mellett jelentékenyen nagyobbá lesz. 2. Minthogy a vezetékek a szelepfész­kekkel egy egészet képeznek és egyide­jűleg vannak lecsiszolva, ennélfogva a szelepcsappantyúk pontosan vannak vezetve

Next

/
Oldalképek
Tartalom