12551. lajstromszámú szabadalom • Újítások izzófénylángzókon
nek hordására szolgáló később leírandó tartó szerkezetek. A a csövön belül annak fölső részében a c gyűrű van megerősítve, mely a lefelé nyúló d keverő csövet hordja. Ezen keverő cső közel a gáz beömlési nyílásainak szintjéig nyúl le és semmiféle oldalnyílással nem bír. Az a és b csövek között ekként az e légkamra képeztetik; a gáz az f hüvelyen áramlik be, mely p toldata segélyével van a gázcsőnek g végére csavarolta. Az f hüvely továbbá az p toldatot hordja, mely előnyösen oldalas fs nyílásokkal van ellátva és a kúpos f4 csúcsban végződik. Az f hüvely az oldalt elágazó j p furattal bír, mely az p szabályozó csavarral van elzárva és a függélyes p lángzócsővel közlekedik, mely fölül a lángzónak h sodronyszövetén keresztülnyúl. A fölső p toldatra az p gázregulátorhüvely van csavarolva, melynek fölső nyílása a vékony p lemezzel van elzárva, melynek czentrális nyílásán az p csúcs fölfelé nyúl. A vékony lemez helyett befelé nyúló vékony karimát is rendezhetnénk el. Ezáltal azt érjük el, hogy az p0 kamra teljes keresztmetszetét megtartja és a gáz egész nyomásával hatol be a nélkül, hogy előbb egy hosszú, folyton szűkülő csatornán áramlana keresztül, a mint ez a szokásos szelepeknél megtörténik. Az p lemeznek éles karimája a gáz átáramlási keresztmetszetének hirtelen csökkentését idézi elő. A csavaros p hüvely az pl fogantyút hordja, mely az a csőnek egy hasítékán kifelé nyúl, mely hasíték a P1 fogantyúval mozgó P2 gyűrűvel záratik el. Ha a c8 hüvely az p toldaton forgattatik, akkor megváltozik az p csúcsnak azon hossza, mellyel az p lemeznek nyílásába nyúl. Az p1 fogantyúnak kilendítése a g gázcső és f hüvely közé illesztett pi alátétlemezen elrendezett /'1 S ütközőnek beállítása által szabályozható. Az a cső alkalmas számú légbebocsátó a1 nyílással van ellátva, melyek a d keverő cső teljes falával állanak szemben, úgy, hogy a levegőnek ezen cső mentén előbb lefelé kell áramolnia, míg annak alsó végét eléri, a hol a gáz áramlik be. A levegőnek és gáznak elegye ekkor a d csövön át fölfelé áramlik és a lángzónyíláshoz jut. A lángzóba áramló levegőnek mennyisége az a2 tolattyú segélyével szabályozható, mely az a esőben forgathatóan van elrendezve és az annak hasítékán kifelé nyúló as3 peczket hordja. A -lyukasztott b tányér a b1 hasítékkal van ellátva, mely a tányérnak az a csőre való rátolásakor az aa tolattyúnak a3 peczkére illesztetik. Az a csőre az e1 gyűrű van illesztve, mely a fölfelé nyúló ea kart hordja, melyen állító csavar segélyével az e3 hüvely van megerősítve; ezen hüvely a ruganyos e4 izzótest tartót hordja, mely lefelé, azután az e" huzamhenger belsejében fölfelé nyúlva e6 -nál spirálissá van hajlítva és ezen az e7 izzótestet hordja. A huzamhenger az egy gyűrűn megerősített két t8 e8 fület hordja és ezek segélyével illesztetik az e2 karra. Gyakorlati kísérletek kimutatták, hogy előnyös, ha az p lemez vastagsága kisebb 1/é mm-nél, hogy a gázbeömlés a gáznyomásnak csökkentése nélkül hatásosan szabályozható legyen. Minthogy a huzamhenger nem környezi az izzótestnek alsó részét, úgy a levegő ott szabadon áramolhat be. Az izzótest fölső része felé tartó léghuzam pedig a huzamhenger által idéztetik elő, mely az izzótestnek csak fölső részét veszi körül,' úgy, hogy annak alsó részén nagyobb légmennyiség áramolhat be, mint az eddigi huzamhengereknél. Ezáltal az izzótest alsó részének fényereje fokoztatik, míg annak fölső részéhez több levegő vezettetik, úgy, hogy ez is nagyobb fényerőt nyer. Az ily huzamhenger azonban csak Bunsen-lángzóknál alkalmazható, melynél nagy légmennyiség vezettetik a lánghoz. Az izzótestnek leírt ruganyos fölfiiggesztetése által azt érjük el, hogy a fölfüggesztésre szolgáló tartó az izzótesttől oly távol lehet, hogy az a láng hőmérséklete alatt meg nem lágyulhat. Továbbá elérjük azt, hogy az izzótest tartója az izzótestnek fényerejét nem csökkentheti, a mint ez a szokásos módon az izzótest palástja mentén vagy annak közepén elrendezett tartóknál előfordul- a hol is az izzótesteknek fény-
