12519. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás ólomfehér előállítására
Megjelent 1898. évi szeptember hó 30-án. MAGY. ffE% KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 12519. szám, IV/f. OSZTÁLY. Javított eljárás ólomfehér eló'állítására. MAC STEWART ARTHUR JOHN VEGYÉSZ GLASGOWBAN (ANGLIA). A szabadalom bejelentésének napja 1898 febr&r hó 3-ika. A 3980. sz. szabadalom tárgyát képező eljárásnál az ólomfehért az által állítjuk elő, hogy ólomoxydot, borkősavas nátron vagy borsavas káli vagy ezen sóknak vagy a Rochelle-féle só nevén ismeretes borsavas káli-nátronnak oldatában épen vagy közel forrási hőmérsékletnél föloldunk és ezután a folyadékot a hőmérséknek megközelítőleg a forrási hőfokon való megtartása közben szénsavval kezeljük. A jelen találmány szerint ezen eljárás akként módosíttatik, hogy az ólomoxydnak az említett borkősavas sók vagy kettős sók vizes oldatában a forrási hőmérsékletnél való föloldása által nyert ólomtartarátot szénsavval való kezeltetése előtt ammóniákkal elegyítjük. Az ammóniák hozzáadagolása által elért előnyök jobb minőségű ólomfehér előállításában és a szénsavval való lecsapás által nyert ólomfehér-csapádékban lévő föl nem bontott ólomtartarát-tartalomnak csökkentésében áll. Ezen ammóniáknak az ólomtartarát-oldatban való jelenléte által elért előnyök még aránylag erős oldatoknak, pl, 6°/0 -os Rochelle-sóoldattal (borkősavas kálinátron) és a megfelelő mennyiségű ólomoxyddal készített ólomtartarát-oldatnak alkalmazásánál is elérhetők. A jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint az ammóniák nak már csekély mennyiségű hozzáadagolása is előnyös; a legjobb eredmények azonban akkor érhetők el. ha az ammoniákadag a föloldott ólom, illetve ólomoxyd egyenérték arányának megfelelő ammoniákmennyiségét kevéssel fölülmúlja. Ammóniák alkalmazásánál ezenkívül a folyadéknak hőmérsékletét nem kell a forrpontig növelnünk, a mi máskülönben szükséges, sőt a jelen találmány szerint a kivánt ólomfehércsapadókot már körülbelül 80° C.-nál nyerjük. A visszamaradó borkősavas alkali-oldatban a szénsavval való lecsapás után még esetleg visszamaradó fölös szénsavat az említett oldatból előnyösen eltávolítjuk, még mielőtt ezen oldatot újabb ólomoxyd-menynyiségeknek föloldására 'használnék föl, mivel a szénsav az ólomoxyd föloldatását gátolja. Hogy tehát az ólomtartarátnak szénsavval foganatosított kiválasztatása után a visszamaradó oldatot friss ólomoxydnak föloldására alkalmazhassuk, legczélszerűbb minden szénsavfölösleget elkerülni, a menynyiben a szénsavnak az ólomsó-oldatba való bevezetését az ólomnak ólomfehér alakjában történt kicsapatása után vagy kevéssel az előtt rögtön megszakítjuk.
