12502. lajstromszámú szabadalom • Javított gázmérő

nyak, melyek a nagy dob szárnyaihoz hasonló módon, de ellenkező irányban vannak elhelyezve, és csavaralakú falak által ép úgy párjával vannak egymással összekötve, a nagy dobhoz hasonló kis dobban négy egyenlő nagyságú kis kamarát képeznek, melyek közül mindegyik a fődob nagy kamarájával áll összeköttetésben. A kis dob E csavaralakú falai a nagy dob falaival ellenkező irányban hajlanak. A rajz ábráiban A1

az egész kis dobot jelenti, mely az A dobbal konczentrikusan és szimmetrikusan ugyanazon tengelyre van húzva. 1 a dob külső hengeres fala, J a csavaralakú fala, K a gáz bevezető szárnya, L annak gázkivezető szárnya. Ezen elrendezés mellett a gáz ki- és beömlése a kis dobnál ellenkező irányban történik mint a nagy dobnál, azaz a kis dob a nagy dobnak kiömlési kamarájából a megtöltéséhez szükséges gázt elvonja, hogy azt ismét a nagy dob beömlési kamarájába visszavezesse. A dobokról kombinált berendezés működése a következő: A mérő normális vízállásánál, melyet az N—N vonal jelee, az A1

kis dob csaknem egészen vízben van és a szokott módon működő nagy dobra hatást nem gyakorol. A gáz-bevezető szárnyak között a vízszín fölött levő nyíláson át, az ezen nyílással összeköttetésben levő kamarát megtölti, mely kamara kivezető szárnyai között levő nyílást a víz addig tartja elzárva, míg a beömlési szárnyak között levő nyílás nyitva van. Ha a vízszín esik, az A kis dob felső része szabaddá lesz és mindegyik kamarája lassanként megtelik gázzal, mely a nagy dobnak egy a kiőmléssel közlekedő kamarájából jut a dobba, és így az ebben levő gázmennyiséget kisebbíti. A gáz a dobból egy a beömléssel közlekedő kamarába jut, úgy, hogy az A nagy dob kamaráit egyrészt a beömlésnél beáramló gázmennyiség, mely mindig ugyanannyi marad, bármiképen áll is a vízszín és másrészt egy változó, a kiömlésnél elvont gázmennyiség tölti, mely annál nagyobb, mennél mélyebb a víz. Ebből következik, hogy miután a beömlés által fölvett gázmennyiség az A1

dob szabályozóhatása következtében állandóan ugyanaz marad, a vízszín esése a mérésre semminemű befolyással nincs, föltéve, hogy az A1 kis dob kamaráinak fölvevőképessége megfelelően szabályozva van. Másrészt az A1 kis dob szimmetrikusan pontosan az A nagy dob középpontjában lévén elhelyezve, a gáz sűrűsége a nyomás növekedése, vagy csökkenése, sem a nagy, sem a kis dobban az alatt az idő alatt, mely a beömlű nyílásnak a víz által való elzárása és a kiömlő nyílásnak kinyílása között eltelik, lehetetlen, és ezért a kiáramló gázban nyomás-ingadozások föl nem léphetnek. Hogy a nyomáscsökkenés a minimumra legyen redukálható, a kis A1

kompenzácziós dob méreteit kisebbíteni kell, de csak annyira, hogy a közepén a víz szabad mozgására is elegendő hely maradjon. E czélból a nagy dob ki- és bevezető szárnyai a készülék közép-vonala irányában egymás felé hajlanak, hogy a szárnyakkal érintkező kamarákban a vízszín sülyedése által előállott káros térfogat lehetőleg kicsiny legyen. A kompenzáczió-készűlékre vonatkozólag még megjegyzendő, hogy az más tetszőleges módon, csatorna stb. alakjában is kiképezhető, hogy a gáz mennyiségét kiegyenlítő gázmennyiség a kamarákba visszavezethető legyen. Ha a víz a V tartályból a lopó X szárába folyik, a vízszín abban emelkedik az S1

csőig és a gázmennyiség az X térbe lesz zárva. A vízszín ekkor tovább emelkedni törekszik és a gázt összenyomja, mivel az X kiömlési térnek a V tartállyal és a kültérrel való minden összeköttetése, hydraulikus zárral el van zárva. A gáz nyomása ekkor a víznek T nyíláson való kifolyását idézi elő. Az egyensúlyt az x alatt ható nyomás által tartja fönn és a víz az S1

csőben nem emelkedik oly magasra, hogy az összeköttetés V tartály és a dob A1

1

szekrénye között megszakíttatnék. A vízszínt tehát a készülék automatikusan önmagától szabályozza. Az X térben ható gáznyomásnak még azon előnye is van, hogy a víz a T nyíláson át azonnal lefolyik, mihelyt a normális szín-