12424. lajstromszámú szabadalom • Izzófonál villamos izzólámpák számára és eljárás annak előállítására

Megjelent I SíhS. évi szeptember lió 22-én. KIR. MAGY. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 12424. szám. VII/h. OSZTÁLY. Izzó fonál villamos izzólámpák számára és eljárás előállítására. VOELKER VILMOS LAWRENCE ELEKTRIKUS LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 április hó 8-ika. Jelen találmány tárgyát villamos lámpák számára való izzófonál és ennek előállítása képezi; az izzófonál a fémeknek karbidjaiból, nevezetesen alkali-földfém és földfém-karbidokból áll. A legjobb eredményeket azon karbidok mutatják föl, melyeknek féméi kis fajmeleggel, tehát nagy atómsúllyal bírnak, különösen alkalmasak a jelen czélra urán, thorium, ytterbium, erbium, cerium, calcium és magnézium. A karbidok előállítására legalkalmasabban megfelelő nitrátok használtatnak, és pedig vagy egyenként vagy több együttvéve. így pl. a gázizzófény számára való harisnyák anyaga, a thorium- és ceriumnitrát összetétele a jelen czélra nagyon alkalmas. Az összetételeknek telített oldatához forrón telített nádczukor-oldatot elegyítünk, s pedig oly arányban, hogy a czukornak szene kis fölöslegben maradjon. A folyadékot bepárologtatjuk és a maradékot levegő nélkül vörös izzásig hevítjük. A termékszén thorium- és cerium-oxyd belső keveréke lesz, melyet egy villamos kemencze széntégelyében, villamos áram segélyével megolvasztunk. Az így kapott karbidok erre igen finom porrá őröltetnek, és pedig nedves levegő és víz kizárásával. Az őrlött port plasztikus masszává kell változtatni, mely czélból azt egy ragadós keverékkel átgyúrjuk, vagy vele együtt őröljük ; az említett keverék egy rész lőgyapotból, 3 rész kasszia-olajból vagy benzolban föloldott nyers kaucsukból áll Ezen masszát, miután jól átgyúrtuk, erős aczél hengerbe helyezzük, mely sajtolódugattyúval és egy gyémánt vagy zafírból való szájtaggal bír, melynek egy, az izzó szál vastagságának megfelelő kis nyílása van. Ezen át hidraulikus nyomással a tömeg egy folytonos szállá sajtoltatik, melyet szénporral hintünk be. A fonalat a levegő-és nedvességtől védve, orsókra tekerjük föl, melyekről a szükséges hosszakban levágható. Az izzófonalak végei lassan növekvő hőfok mellett grafitszekrénykékben égettetnek; mihelyt a szekrények feliéiizzók, egy hűtő kemenczébe helyeztetnek, vagy homokkal fedetnek be, lassú lehűlés czéljából. Aztán a fonalat abszolút száraz atmoszférába vagy folyós szénhydrogén anyagokkal, mint benzollal, naftával stb. megtöltött tartányokba helyezzük. Ha a fonalakat kivesszük, azokat még villamos áram hatásának tesszük ki egy tartókészűlékben, mely egy áramkörbe van iktatva. A tartókészűléknek üvegharangja van, mely légszivattyúval kötendő össze; a légszi-