12376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés csatornavizek tisztítására
egy második, az első erjesztőtartályhoz hasonlóan berendezett tartályba nyomatik át, míg az első tartályba befolyó ujabb csatornavízmennyiségek megfertőztetnek és közvetlenül erjedésbe hozatnak. A II tartályban, melybe az erjedő folyadék egy a két tartályt egymástól elválasztó falban elrendezett A\ fí túlömlesztő csatornán folyik be, az erjedési folyamat tökéletesen befejeztetik. A fokozatos tisztítás mérvében igen lassan fölszálló folyadéknak elég ideje van, hogy az úszó anyagok legnagyobb részét lerakja. A rajzban föltüntetett egyenlő nagyságú 1 és II tartályok helyett esetleg egy II tartály is elegendő, mely a beömlő csatornavíz befogadására lényegesen kisebb I előtérrel van ellátva. A folyadék a benne tartalmazott uszótesteknek utolsó maradékait a II tartályból J5l -nél történt kifolyása után az előnyösen kokstöredékekkel stb. megtöltött C iszapfogóban veszti el. Ezen iszapfogó egyszersmind előszűrő, illetőleg szelelő akna gyanánt is szolgál, melybe azáltal, hogy azt egy vagy több kürtővel hozzuk kapcsolatba (a mint ez a rajzban is jelezve van), erős légáramot vezethetünk, mely a fölülről lefelé eső folyadékot erélyesen átjárja. Ezzel már az oxydáló folyamat kezdődik meg. melyet azáltal tökéletesítünk, hogy a folyadékot a például három szakaszban feltüntetett Gr oxydáló térnek első szakaszába vezetjük. A folyadékot szakaszosan vezetjük az említet1 ; oxydáló tér három szakaszának egy-egyikébe, mely szakaszok a föltüntetett esetben például oly méretarányúak, hogy mindegyik szakasz körülbelül hat óra alatt telik meg. Töltés közben a H alagcsöveket elzárjuk és azokat még azután is két órán át zárva tartjuk, úgy hogy az illető szakaszban lévő folyadék körülbelül 8 órán át és különösen az igen porozus koksrótegben a salétromképző mikrobák hatásának alávetve marad, mely hatás éppen itt a számtalan finoman elosztott légbuborék jelenléte következtében a legerősebb. Azután az alagcsövek elzárására szolgáló F zsilipet megnyitjuk, a mikor is azokból derített szagtalan, utólagos föl-3 -bomlásokra nem képes, éppen csak salétromot tartalmazó víz folyik ki. A kiürült oxydáló tartály 8 órai munka után ujabb megtöltetéseig 16 órán át nyugalomban marad, a mely idő teljesen elegendő arra, hogy a lyukacsos kokszréteg ismét kellően levegővel telítessék. hogy így eleget tegyünk az aerobikuk mikrobák hatásossága első feltételének. Megjegyzendő, hogy a salétromképző mikroorganismusok nem állati, hanem növényi lények és pedig a Mycet vagy a penészgomba spórái. Ezek termelik a penészgombát, mely egy szakasznak kiüríttetése után különösen a porozus kokstöredékre rakódik. Ezen penészgomba az illető szakasznak nyugalmi állapotában spóráinak megéréseig fejlődik, melyeket azután, mihelyt a szakaszt újból megtöltjük, kiejt. E szerint tehát sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk az oxydáló tartályok czéltudatos nyugalmi állapotára, mint a munkaidőtartamra. A gombának a csirák megérlelésére időre van szüksége, ellenben szenved, sőt el is pusztul, ha nem nyer elég nedvességet. Túlhosszú nyugalom az illető rétegnek kiszáradását vonja maga után; ez tehát szigorúan elkerülendő. A kezelendő csatornavíznek befolyatásától a derített víznek az oxydáló térből való kifolyásáig 32 óra telik el és a találmány tárgyát képező eljárás ezen idő alatt tökéletesen foganatosítható. A folyadéknak az egész telepen való végigfolyatása csekély sebességgel történik, 32 órára 100 méter, tehát körülbelül 20 perezre jut egy méter. A telep nagyságát természetesen az előfordulható legnagyobb vízmennyiségre kell megszabni. Ha azután a befolyó csatornavíz mennyisége csekélyebb, akkor annak a telepen való végigfolyásának tartama meghosszabbíttatik, a mi a tisztítási műveletre sohasem hat károsan, sőt ellenkezőleg, adott esetben előnyösen. A lefolyó salétromtartalmu víz földmivelési czélokra, valamint halas tavakban a vegetátió előmozdítására kitűnően alkalmazható.
