12376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés csatornavizek tisztítására

egy második, az első erjesztőtartályhoz hasonlóan berendezett tartályba nyomatik át, míg az első tartályba befolyó ujabb csatornavízmennyiségek megfertőztetnek és közvetlenül erjedésbe hozatnak. A II tar­tályban, melybe az erjedő folyadék egy a két tartályt egymástól elválasztó falban elrendezett A\ fí túlömlesztő csatornán folyik be, az erjedési folyamat tökéletesen befejeztetik. A fokozatos tisztítás mérvében igen lassan fölszálló folyadéknak elég ideje van, hogy az úszó anyagok legnagyobb részét lerakja. A rajzban föltüntetett egyenlő nagyságú 1 és II tartályok helyett esetleg egy II tartály is elegendő, mely a beömlő csatornavíz befogadására lényegesen kisebb I előtérrel van ellátva. A folyadék a benne tartalmazott uszó­testeknek utolsó maradékait a II tartályból J5l -nél történt kifolyása után az előnyösen kokstöredékekkel stb. megtöltött C iszap­fogóban veszti el. Ezen iszapfogó egyszers­mind előszűrő, illetőleg szelelő akna gya­nánt is szolgál, melybe azáltal, hogy azt egy vagy több kürtővel hozzuk kapcsolatba (a mint ez a rajzban is jelezve van), erős légáramot vezethetünk, mely a fölülről le­felé eső folyadékot erélyesen átjárja. Ezzel már az oxydáló folyamat kezdődik meg. melyet azáltal tökéletesítünk, hogy a folya­dékot a például három szakaszban feltün­tetett Gr oxydáló térnek első szakaszába vezetjük. A folyadékot szakaszosan vezet­jük az említet1 ; oxydáló tér három szaka­szának egy-egyikébe, mely szakaszok a föltüntetett esetben például oly méret­arányúak, hogy mindegyik szakasz körül­belül hat óra alatt telik meg. Töltés közben a H alagcsöveket elzárjuk és azokat még azután is két órán át zárva tartjuk, úgy hogy az illető szakaszban lévő folyadék körülbelül 8 órán át és különösen az igen porozus koksrótegben a salétrom­képző mikrobák hatásának alávetve marad, mely hatás éppen itt a számtalan finoman elosztott légbuborék jelenléte következtében a legerősebb. Azután az alagcsövek elzárá­sára szolgáló F zsilipet megnyitjuk, a mikor is azokból derített szagtalan, utólagos föl-3 -bomlásokra nem képes, éppen csak salétro­mot tartalmazó víz folyik ki. A kiürült oxydáló tartály 8 órai munka után ujabb megtöltetéseig 16 órán át nyu­galomban marad, a mely idő teljesen ele­gendő arra, hogy a lyukacsos kokszréteg ismét kellően levegővel telítessék. hogy így eleget tegyünk az aerobikuk mikrobák ha­tásossága első feltételének. Megjegyzendő, hogy a salétromképző mikroorganismusok nem állati, hanem nö­vényi lények és pedig a Mycet vagy a penészgomba spórái. Ezek termelik a penész­gombát, mely egy szakasznak kiüríttetése után különösen a porozus kokstöredékre rakódik. Ezen penészgomba az illető sza­kasznak nyugalmi állapotában spóráinak megéréseig fejlődik, melyeket azután, mi­helyt a szakaszt újból megtöltjük, kiejt. E szerint tehát sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk az oxydáló tartályok czéltuda­tos nyugalmi állapotára, mint a munkaidő­tartamra. A gombának a csirák megérle­lésére időre van szüksége, ellenben szen­ved, sőt el is pusztul, ha nem nyer elég nedvességet. Túlhosszú nyugalom az illető rétegnek kiszáradását vonja maga után; ez tehát szigorúan elkerülendő. A kezelendő csatornavíznek befolyatásá­tól a derített víznek az oxydáló térből való kifolyásáig 32 óra telik el és a találmány tárgyát képező eljárás ezen idő alatt töké­letesen foganatosítható. A folyadéknak az egész telepen való végigfolyatása csekély sebességgel történik, 32 órára 100 méter, tehát körülbelül 20 perezre jut egy méter. A telep nagyságát természetesen az előfordulható legnagyobb vízmennyiségre kell megszabni. Ha azután a befolyó csatornavíz mennyisége cseké­lyebb, akkor annak a telepen való végig­folyásának tartama meghosszabbíttatik, a mi a tisztítási műveletre sohasem hat ká­rosan, sőt ellenkezőleg, adott esetben elő­nyösen. A lefolyó salétromtartalmu víz földmive­lési czélokra, valamint halas tavakban a vegetátió előmozdítására kitűnően alkal­mazható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom