12337. lajstromszámú szabadalom • Közönséges és folytonos tüzelésre szolgáló tüzelő berendezés

— 2 -a függélyes, vagy közelítőleg függélyes w fal van beépítve, mely a tüzelőanyagot egyfelől határolja, míg másfelől ezt a szemközt elhelyezett függélyes a rostély teszi meg. A w falat legczélszerűbb chamotteból készíteni és rostélyszerű áttörésekkel ellátni. A tüzelés menete a következő: Az 1. ábra Bzerinti tüzelőberendezésnél az a mögötti egész tért megtöltjük szénnel s azt a d ajtón át o-nál gyujtjuk meg. A 2. ábra szerinti tüzelőberendezésnél ellenben a kályhát csak az m n vonalig töltjük meg szénnel. Ekkor megnyitjuk az e ajtót, az a rostély egy részét, vagy legalább néhány pálczáját eltávolítjuk s a szenet itt gyujtjuk meg, tehát fölülről, a mint az szabályozható kályháknál szokásos. Midőn ez megtörtént, az a rostélyt ismét rendbe hozzuk s az e ajtót lecsukjuk. A mikor a szén teljesen izzásban van, a hamuszekrény h ajtóját elzárjuk, a tüzelőteret szénnel egészen föltöltjük s a d e f légvezetőket sorba alulról fölfelé meggyujtjuk. Az 1. ábrabeli kiviteli formánál tekintetbe jön az a jellemző vonás, hogy a gázok, a füst, valamint a friss levegő nem vezettetik el a tűzhely fölött, hanem megfordítva a meggyulladt gázok és a g nyíláson bevezetett levegő a legfölsőbb szén réteg fölött húzódik el, a melyből füst és gázok fölszállanak. Epen ez a sajátszerű égési folyamat biztosítja a füsttelen elégést. A 2. ábra szerinti, inkább kőszén-égetésre berendezett kályhánál, miután a levegőt nem alulról, hanem oldalt vezetjük és pedig csak ama réteghez, mely már csaknem kokszá égett el, jóformán nem is keletkezik füst. Ha azonban a legfölsőbb rétegből mégis keletkeznének némi csekély gázok és füst, ezek a c elvezető csőbe való jutásuk előtt az által égnek el, hogy ezen a helyen a legalsóbb szénrétegből fölszálló égőgázokkal s a síkrostély mögött fölnyomuló levegővel vegyülnek. Az ép most említett levegő a kályha h ajtajának hasítékán jut be a kályhába, a mely hasíték ép akkora, mint a sikrostély i hátsó végében levő nyílás. Á levegő a sikrostély hosszában húzódik el s ezt lehűti. Ha már most folytonos tüzelést kívánunk föntartani, akkor a szükséges, már lepárolt szénmennyiségről kell gondoskodnunk. Ezt úgy érjük el, hogy a légvezető oldalnyílásokat alulról kezdve egészen, vagy részben elzárjuk, tehát például rf-nél, a legközelebbi fölső nyílást ellenben megnyitjuk. Midőn ily módon a légvezetéssel /'-hez értünk, akkor ezt csak addig hagyjuk nyitva, míg a legfölsőbb szénréteg lepároltatik s ekkor e nyílást elzárjuk. Kevés idő multán, nehogy a tűz teljesen elaludjék, a légvezetést tf-nél megint megnyitjuk kissé. Ezt az eljárást mind az 1. mind a 2. ábrabeli kályhánál egyformán követjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Közönséges és folytonos tüzeléshez való tüzelőberendezés, az által jellemezve, hogy az alulról és oldalt rostélyokkal vagy hasonló szerkezettel körülhatárolt szén az által ég el rétegenként és füst nélkül, hogy az izzó meggyulladt gázok a g nyíláson át vezetett levegővel keveredve a legfölsőbb szénrétegek fölött — melyből füst és gázok szállanak föl húzódnak el. 2. Közönséges és folytonos tüzeléshez való kőszén használatára berendezett, külön töltő tér nélküli tüzelőberendezés, az által jellemezve, hogy a szénmennyiséget két szemközt levő rostély, illetőleg az a rostély és a w áttört fal zárja magába, az elégést elősegítő levegő pedig nem alulról, hanem oldalt vezettetik a tűztérbe, kapcsolatban hevített levegőnek a rostély nyílásán át való vezetésével. 3. Mind a két kivitelű tüzelőberendezésnél a föltöltött szénmennyiségnek folytonos tüzelésre való alkalmassá tétele, jellemezve az által, hogy a szénmennyiséget fokozatosan haladó különböző magasságú légvezetéssel lepároljuk. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAG KÉFTLVÁH YTJT«« ASÍC H YOMDAJA BUDAPHTEN