12304. lajstromszámú szabadalom • Javítások váltakozó áramú asynchron mótorokon

Megjelent 181)8. évi szeptember lió 12-én. MAGY SZABADALMI KI a. IIIVATA L SZABADALMI LEIRAS 12304. szám. V/IIg. OSZTÁLY. Javítások váltakozó áramú asynchron motorokon. ARNO R1KÁRD MÉRNÖK TURINBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 augusztus hó 28-ika. Az eddig ismeretes, váltakozó áramú asynchron-mótorok az elindíttatási idősza­kasz alatt forgató áramú motorok gyanánt működnek. Ezen motoroknak mágneses terét azért két tekercseléssel látjuk el; ezek egyikén, még pedig a főtekercsen, az egy­fázisú váltakozó áramot áramoltatjuk ke­resztül, mely a motort mozgási állapotában hajtja, míg a másikon a segédtekercselésen oly váltakozó áram áramlik át, még pedig csak az elindítási szakasz alatt, melynek fázisa a főáraméhoz képest el van tolva. Feltaláló már most azt tapasztalta, hogy a mótor, ha a rövidre zárt fegyverzetbe megfelelő segédellenállást kapcsolunk be, egyfázisú mótor gyanánt, egy egyetlen szár­göngyöléssel fog forgásnak indulni; erre csak az szükséges, hogy a mótor forgatható részét, az úgynevezett rotort, a kivánt irányban kézzel elforgassuk, a mikor is a mótor azon irányban fog tovább forogni, melyben az az első impulzust kapta. Ily feltételek alatt a mótor nemcsak moz­gási állapotában, hanem elindulásakor is egyfázisú mótor gyanánt működik, a mi a szerkezetnek jelentékeny egyszerűsíttetését vonja maga után, mivel már most a mág­neses térnek két tekercselése helyett egy is elegendő. A rövidre zárt fegyverzetbe bekapcso­landó segédellenállás az elindítási szakasz alatt miudinkább csökkenthető legyen, még­pedig akként, hogy az közvetlenül a vég­leges mozgási állapot bekövetkezése előtt teljesen ki legyen kapcsolva. Ha ekként járunk el, akkor a fogyasztott áram erős­sége az elindíttatási időszakasz alatt nem fogja meghaladni azon értéket, melyet az az indítás kezdetén nyer. A föltaláló nagyobb mótorokón végzett kísérletek alapján azt találta, hogy az em­lített indítóellenállásnak, melynél a mótor csekély kézi impulsus megadásával egy­fázisú mótor gyanánt indul el, előnyösen oly értékkel bir, melynek az indukáló tekercselésben oly effektív áramerősség felel meg, mely megközelítőleg éppen akkora, mint az, mely ugyanakkora megterhelésnél a mozgási állapotban fogyasztatik. Ezen föltétel pedig sokkal előnyösebb, mint az, mely az egyfázisú asynchron-mótorok el­indítására eddig gyakorolt eljárásoknál, tehát forgó tér alkalmazásánál érvényesül. Ha r az ellenállást és L a fegyverzet tekercselemeinek öniduktió-tényezőjét, n pedig a mágneses térnek váltakozási szá­mát jelöli, akkor az elmélet azt bizonyítja, hogy az indítási ellenállásnak akkorának kell lennie, hogy az r = 0.414. 2 íz n L egyenlet kielégíttessék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom