12304. lajstromszámú szabadalom • Javítások váltakozó áramú asynchron mótorokon
Megjelent 181)8. évi szeptember lió 12-én. MAGY SZABADALMI KI a. IIIVATA L SZABADALMI LEIRAS 12304. szám. V/IIg. OSZTÁLY. Javítások váltakozó áramú asynchron motorokon. ARNO R1KÁRD MÉRNÖK TURINBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 augusztus hó 28-ika. Az eddig ismeretes, váltakozó áramú asynchron-mótorok az elindíttatási időszakasz alatt forgató áramú motorok gyanánt működnek. Ezen motoroknak mágneses terét azért két tekercseléssel látjuk el; ezek egyikén, még pedig a főtekercsen, az egyfázisú váltakozó áramot áramoltatjuk keresztül, mely a motort mozgási állapotában hajtja, míg a másikon a segédtekercselésen oly váltakozó áram áramlik át, még pedig csak az elindítási szakasz alatt, melynek fázisa a főáraméhoz képest el van tolva. Feltaláló már most azt tapasztalta, hogy a mótor, ha a rövidre zárt fegyverzetbe megfelelő segédellenállást kapcsolunk be, egyfázisú mótor gyanánt, egy egyetlen szárgöngyöléssel fog forgásnak indulni; erre csak az szükséges, hogy a mótor forgatható részét, az úgynevezett rotort, a kivánt irányban kézzel elforgassuk, a mikor is a mótor azon irányban fog tovább forogni, melyben az az első impulzust kapta. Ily feltételek alatt a mótor nemcsak mozgási állapotában, hanem elindulásakor is egyfázisú mótor gyanánt működik, a mi a szerkezetnek jelentékeny egyszerűsíttetését vonja maga után, mivel már most a mágneses térnek két tekercselése helyett egy is elegendő. A rövidre zárt fegyverzetbe bekapcsolandó segédellenállás az elindítási szakasz alatt miudinkább csökkenthető legyen, mégpedig akként, hogy az közvetlenül a végleges mozgási állapot bekövetkezése előtt teljesen ki legyen kapcsolva. Ha ekként járunk el, akkor a fogyasztott áram erőssége az elindíttatási időszakasz alatt nem fogja meghaladni azon értéket, melyet az az indítás kezdetén nyer. A föltaláló nagyobb mótorokón végzett kísérletek alapján azt találta, hogy az említett indítóellenállásnak, melynél a mótor csekély kézi impulsus megadásával egyfázisú mótor gyanánt indul el, előnyösen oly értékkel bir, melynek az indukáló tekercselésben oly effektív áramerősség felel meg, mely megközelítőleg éppen akkora, mint az, mely ugyanakkora megterhelésnél a mozgási állapotban fogyasztatik. Ezen föltétel pedig sokkal előnyösebb, mint az, mely az egyfázisú asynchron-mótorok elindítására eddig gyakorolt eljárásoknál, tehát forgó tér alkalmazásánál érvényesül. Ha r az ellenállást és L a fegyverzet tekercselemeinek öniduktió-tényezőjét, n pedig a mágneses térnek váltakozási számát jelöli, akkor az elmélet azt bizonyítja, hogy az indítási ellenállásnak akkorának kell lennie, hogy az r = 0.414. 2 íz n L egyenlet kielégíttessék.
