12298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sínkötések előállítására
sínvégeknek fölhevülése következtében azok fölfelé görbülnek, minthogy a sínszár ezen helyeken meg van lágyítva és a fejek csekélyebb magassági méretüknél fogva az ezen irányú elhajlíttatással szemben a legcsekélyebb ellenállást fejtik ki. Ha a sínfejet a körülöntés műveleténél ugyancsak oly hőmérsékletre hevítnők, a melynél az meglágyúlna, akkor a fölhajlás helyett egyszerű duzzadás állna be, miáltal azonban az egész vágány megrövidíttetnék, úgy hogy kihűlés után igen jelentékeny húzási feszültségek keletkeznének. m Az eddig mondottakból következik, hogy ezt el kell kerülnünk és így a következőkben leírandó eljárásnak lényeges részét képezi azon körülmény, hogy a sínfejnek azon pontokon is, melyeken a sínek körülöntetnek, lehetőleg hidegnek kell itiaradniok. A sínkötést képező öntvények alakját tehát akként kell megválasztanunk, hogy a sínfej oldalt is lehetőleg szabadon maradjon ós minthogy az ekként a levegővel érintkezésben marad, a sínkötést akként önthetjük körül, hogy a sínfej észrevehetően meg ne lágyuljon. A sínfej ekkor a körülöntésnél fellépő nyomási feszültségeket fölveheti, föltéve, hogy azt a művelet közben fölfelé való kitérés ellenében kellőleg leszorítjuk. Ezen czél elérésére szolgál a mellékelt rajzon bemutatott berendezés. Az 1. ábra oldalnézet. A 2. ábra keresztmetszet. A mint látható, ezen berendezés a czélszeriien aczélból készült és A ^4-nál a sínvégeket körülfogó D1 D2 kampókkal ellátott erős D kengyelből áll; ezen kengyel közepén az erős E orsó jár keresztül, mely az E1 pofa segélyével a sínvégeket leszorítja és ezáltal azokat körülöntés közben normális állásukban megtartja. B az öntési forma, melyet a mint a 2. ábrából látható, a két B1 , B2 félből alkotunk. F a tulajdonképeni sínkötést képező vasöntvény, f a sínvégekben levő szokásos csavarlyukakat jelzi, melyek azonban el is maradhatnak. Nem elegendő azonban a sínkötéseket ezen berendezés segélyével egyenként előállítani, a mennyiben a körülöntésnél bekövetkező sínmeghosszabbodások következtében a szomszédos sínszakaszok eltolatásokat szenvednének; ha viszont több ily sínkötést állítanánk elő egyidejűleg, akkor a vágány ezen részén meg volna hosszabbodva, úgy hogy annak kihűlésénél és megfelelő összehúzódásánál erős húzási feszültségek keletkeznének, melyek szakadásokat okoznának. A találmány tárgyát képező eljárást következőképen foganatosítjuk : A síneket előnyösen hidegebb évszakban mindenekellőt akként fektetjük le, hogy végeikkel lehetőleg szorosan érintkezzenek. Ezután lehetőleg nagy számú sínkötési helyet egyidejűleg készítünk elő a körülöntetésre. Az egyidejűleg előnynyel foganatosítható sínkötések száma igen különböző lehet és lényegében a sínek lefektetési módjától és ha már elhelyezett használt síneket akarunk körülöntés által összekötni, attól függ, hogy miként vannak már azok lekötve. Minden esetben ugyanis el kell érnünk azt, hogy azon súrlódási ellenállás, melyet a szomszédos sínek a körülöntésnél fellépő meghosszabbodás folytán bekövetkező hosszirányú eltolódással szemben kifejtenek, elegendő legyen, hogy a molekuláris nyomási feszültségeknek az anyag rúganyossága által való fölvételét egész síneknek észrevehető térbeli eltolódása nélkül biztosítsa. Ha tehát pl. a sínek az utczai burkolatba erőssen be vannak ágyazva vagy ha azok lejtőn fölfelé futnak, úgy hogy már önsúlyuk is hozzájárul ahhoz, hogy egymással szemben megtartassanak, akkor aránylag csekély számú kötést kell egyidejűleg ellőállítani. Ha azonban a sínek szabadon és sík talajon futnak, akkor nagyobb számú sínkötést kell egyidejűleg előállítani. Mielőtt a körülöntést foganatosítanék, mindenütt, a hol az egyes sínvégek között hézagokat látunk, vasból vagy aczélból álló ékeket verünk be. Azután bizonyos számú kötési ponton, tapasztalatszerüleg rendesen 10-15'-ön a fönt leirt szorítót fölillesztjük és meghúzzuk. Ennek megtörténtével az öntési formákat az érintkezés köré fektetjük és azokat
