12263. lajstromszámú szabadalom • Lokomotív kapcsolt forgó alvázzal

irányú kitörése következtében az Aa tengelye és evvel a // forgattyúcsap kissé előre vagy hátrafelé eltolódott, vagyis ha a forgóalváz elfordult Hogy a D 1) forgóalváz elfordulásánál fellépő oldalnyomást szabályozni lehessen, a következő berendezéshez folyamodtunk (2. és 12. ábra). Ezek oly géprészek kom­binácziójából állanak, melyek részben a gör­dülő, részben a csúszó súrlódást hasznosít­ják. A géprészek oly módon vannak szá­mítva, illetve oly módon szabályozhatók, hogy tetszés szerint a gördülő vagy csúszó súrlódást lehessen hasznosítani. Ekkor csak csekély erőkifejtés szükséges, illetve a kerékkoszorú vezetőkarimája a sínen kis mértékben súrlódik, ha a vonat a görbületekben halad, tehát az A*. At tengelyek kerekeinek vezetőkarimái csak kis mértékben kopnak és a lokomotív járása nyugodtabb. A berendezés maga a következő : A forgóalváz T gerendáján egy C lemez van alkalmazva, melyen egy S szektor gör­dül. Az S szektoron a P serpenyő nyugszik, melybe kétoldalt a kétkarú emelők tompa m élei fogódzanak. Az emelők másik tompa n élükkel az R csúsztató-sarúkba fogódzanak, melyek a B csúsztató-fölületeken oldalirányban csúsznak el. Ez utóbbiak ugyancsak a Ttraverzeken vannak alkalmazva. A fokeret erre a készü­lékre két V dugattyú által viszi át a súlyát, melyek a r l\ főtraverzen (1. a 2. és 3. ábrát) vannak megerősítve. Annak megfelelően, hogy a V dugattyúk a ./ emelőn az m vagy n élekhez vannak-e közelebb, a forgó alváz elfordulásánál több vagy kevesebb gördü­lési vagy csúszási súrlódás lép föl, tehát több vagy kevesebb erő szükséges az oldal­irányú eltolódáshoz. A csatolt rajzon látható hajtókészűléknél az F csapágyakban (1. az 1. és 3. ábrát) tetemes előre vagy hátrafelé ható nyomás lép föl, úgy hogy a külső keretnek ezt a tetemes igénybevételt ki kell tartania, ezt pedig az L külső kerettel, illetve az Fcsap­('2 rajzlap m ágyat a hengerrel kapcsoló St rúd (1. és 3. ábra) fogja föl. Azon esetekben, ha M bordákkal és N bütykökkel bíró L kiilső keretet alkalma­zunk, mint az 1—3. ábrán, ez az L keret a hengerrel az 1. és 3. ábrán látható St rúd segélyével van összekötve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lokomotivoknál az egy kerékforgásra eső gőzkifuvatások számának nagyob­bítására négy henger alkalmazása, me­lyek direkt gőznyomással dolgozhatnak és melyek forgattyúcsapjai, forgattyúi vagy forgattyús rendszerei közel vagy pontosan 90+45 °-kal. illetve 180+45°­kal vannak eltolva. 2. A tűzszekrény fala mögött egy vagy több vízcső-sor alkalmazása, melyeket az a darab köt a vízvezetékhez vagy ros­télyszerű vízvezető csövekhez, az egész oly czélból. hogy a tűzszekrény csőfala és a forralócsövek a tűz hatása ellen védve legyenek. 3. Túlhevítő elemek alkalmazása a füst­kamarában. melyek két c c kígyós csővel kapcsolt (l d, f e, f f, kapcsoló-elemből állanak. 4. Két, három vagy több fix módon ágyalt tengely alkalmazása egy mellső keret­ben, mely mellső keret a hátsó forgó­állványba ágyalt tengelyek forgóállvá­nyával kényszermozgást létesítő módon van kapcsolva, míg a hátsó forgóállvány­ban ágyalt tengelyek hajtására az F E F1 forgattyú szolgál. 5. Berendezés a forgóállvány kitérésének szabályozására, jellemezve egy gördülő súrlódást előidéző S szektor és evvel összeműködő P serpenyő által, továbbá csúszó súrlódást előidéző B csúsztató­felületek és R sarúk által. 6. Az F csapágyaknak, illetve az L külső keretnek a hengerekkel való kapcsolá­sára szolgáló St rúd vagy rudak, mely a vonó- és nyomóerőket a hengerre viszik át. lelléklettel.) PALLAt RÍ8»VÉHYTX»tAiÁO NYOMDÍ/A &UDAP1ITMU

Next

/
Oldalképek
Tartalom