12257. lajstromszámú szabadalom • Újítások automobil járműveken
- 2 módon hordják. Az említett két részű csapágyakkal összeköttetésben a 3. és 4. ábrákban egy specziális konstrukczió van bemutatva, melynél egy f betét pontosan és akként van a b tartó lemezekbe beillesztve, hogy az azokban csak függélyes irányban mozgatható el. A csapágyak ezen betéthez vannak erősítve, mely azokat mindig a helyes kölcsönös távolságban és egymással ugyanazon függélyes síkban tartja meg, melyben egymással együtt mozognak. Ezen elrendezéstől függ az a tengelyen lazán forgatható d antifrikcziós keréknek a c főtengelyen lévő e hüvellyel való helyes gördülő érintkezése; az e hüvely konkáv vagy konvex működő fölUlettel bírhat, mely a d kerék nyomföliiletének felel meg. A mint az 5., 6. és 7. ábrákból látható, elektromotor alkalmazása esetén annak meggátlására, hogy az elektromos áram az e hüvelyen át az antifrikcziós kerékbe és innét a kocsinak egyéb részeibe ne áramoljon, a tengelyen az e1 szigetelő-réteget rendezzük el, mely kaucsukból vagy egyéb szigetelő anyagból készülhet, míg az ezen lévő külső e" réteg, mely ugyanazon anyagból vagy lágy fémből állhat, arra szolgál, hogy a főtengelyt rezgésektől óvja meg és működés közben a zajt csökkentse. A hüvely karimáin előnyösen egy középvonal mentén van összeillesztve (7. ábra), míg testrészén az összeillesztési vonal nem a középponton megy át (5. ábra), úgy hogy a súrlódás csökkentetik. A mint említettük, a 8. ábra végnézetben oly kocsit láttat, melynél az antifrikcziós tengely egy reászerelt és a kocsi testével más összeköttetésben nem álló elektromotor által hajtja a főtengelyt; megjegyzendő, hogy az elektromotornak hajtótengelyéül a c főtengely is szolgálhat. A g elektromotor befogadására szolgáló h szekrény a csapágyak között elrendezett vagy egyébként a j fogaskerekeken kívül megerősített i harántrudak által hordatik. Az említett fogaskerekek közül előnyösen az egyik oldalon lévők gyors hajtásra, a másik oldalon lévők pedig lassú hajtásra szolgálnak, a mire csak alkalmas ki- és bekapcsoló szerkezetet kell használnunk, mely a rajzból, minthogy a jelen találmánnyal össze nem fiigg, el van hagyva, de a mely czélszerűen a szokásos módon rendezhető el. Ha az a antifrikcziós tengely több részből áll, akkor ezen részeket pl. /.• karimák segélyével köthetjük össze (9. ábra), a mikor is az elektromotor és a hozzátartozó részek az antifrikcziós tengelynek azon középső részével együtt, melyre azok szerelve vannak, könnyen eltávolíthatók; ha pedig egy b1 segédcsapágytartót alkalmazunk, a mint ez szintén a 9. ábrából látható, mindegyik antifrikcziós d kerék számára egy- egy, mindkét b b1 csapágytartóban ágyazott tengely rendezhető el, mely esetben az a tengelynek közbenső része elhagyható. Ha az a tengelynek közbenső része elhagyatik, a csapágyhoz az «2 fixtengely erősíthető, a mint ez a 10. ábrában föliilnézetben látható, mely ekként az elektromotornak, olajmótomak vagy egyéb gépnek hordására szolgál. A 11. ábra a súrlódásnak csökkentésére szolgáló berendezés egy módosítását láttatja, melynél az a1 csapágy kétoldalt meg van hosszabbítva, úgy hogy az az l görgő tengelyei számára is csapágyakat képez; a csapágynak ezen meghosszabbítása az l l oldalgörgők és a d antifrikcziós görgők között fekszik és oly tengelyeknek hordására 15 alkalmazható, melyek ily oldalgörgőkkel ellátva nincsenek. Hogy a kocsi kerekeit sínpályán való futásra is alkalmasakká tegyük, azokat kerületükön sínvezetékkel kell ellátnunk. Az ezen czélra alkalmas berendezés a 12., 13. és 14. ábrákon van bemutatva. A mint a 12. és 13. ábrákból látható, a c főtengelyen az m vezetéknyelv rendezhető el, mely a szokásos kerékkarimát helyettesíti és melynek a forgó kerékhez viszonyítva állandó állásban kell megtartatnia, úgy hogy az a sín oldala mentén vezettessék, másrészt egyidejűleg ezen nyelvet akként kell a kerékhez erősítenünk, hogy az a szokásos merev karimát helyettesíthesse. Ezen föltételek teljesítése czéljából a kerék hátsó oldalán közel annak kerületéhez az m1 horony van bevájva, az m1 görgő számára,
