12234. lajstromszámú szabadalom • Bunzenlángzó folyós égőanyagok számára

Megjelent 1898. évi augusztus lio 31-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 12234. szám. II/d. OSZTÁLY. Bunsen-lángzó folyós égőanyagok számára. ADAM BIKÁRD GYÁRVEZETŐ KÖNIGSBERGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 deczember hó 7-ike. Jelen találmány tárgya egy Bunsenlángzó folyós égőanyagok számára, melynél a bélben fejlődő gázok a láng terében alkalmazott és egyszersmind túlhevítőül és gázfejlesztőül szolgáló keverőkészúlék segélyével a külső levegővel tökéletesen kevertetnek. Mellékelt rajzon izzófény világítási czélokra szolgáló Bunsen-lángzó egy kiviteli alakja van föltüntetve, mely azonban az elv megváltoztatása nélkül megfelelő átalakítás után fűtési czélokra is alkalmazható. A belső bélvezető cső széle valamivel alacsonyabban fekszik mint a külső bélvezetőcsőé, úgy hogy a bél belső fölülete látszik. A belső bélvezetőcsőben M csőalakú test van alkalmazva, mely a bél belső fölületéhez szorosan hozzáfekszik. A gombaalakú k födővel elzárt perforált M cső fölső széle derékszög alatt ki van hajlítva, úgy hogy a bél végét elfödi. M cső czélja következő : Ha a bél fölső végét meggyújtjuk, Mtest gyorsan fölhevül és a szabadon fekvő bél falát fölmelegíti, úgy hogy a bél által fölszivott égő anyag elpárolog és a fejlesztett gázok M test lyukain áthatolván, azok az I irányban fölszálló külső levegővel bensőleg kevertetnek és fölmelegítetnek A lámpaüveg szívó hatása folytán a gáz és levegő keveréke p p nyilak irányában távozik és a lángzó körűi lévő levegővel érintkezésbe jön, de miután közvetlenül a bél vége fölött az égő anyagból fejlesztett gázok mennyisége nagyobb, a bél lángja itt kialszik és csak k födő vízszintes síkja alatt az égéshez szükséges elegendő levegő van, úgy hogy itt ezen keverék meggyújtható, mely kékszínű világos lánggal ég. A keverékhez az égéshez szükséges levegő 111 csak b hüvelyen, vagy a körülményekhez képest b és b' hüvelyen át vezethető be. Ezen lángzó izzófényvilágítási czélokra is használható és ekkor c' tartón fölfüggesztett és esetleg b' hüvelyre dugott és központosán tartott G izzótest a láng legmelegebb terében van, mert le födőnek oly alakot adunk, (pl. tulipánalakot), hogy a gáz és levegő keveréke a bél fölött tangenczionális irányban kitódul, úgy hogy a külső levegő hozzátódulásakor az izzótest terében a legmagasabb hőmérséklet uralkodik. Ha pl. kis átmérőjű izzótesteket használunk, a födő fölső része sima föliiletű, nagyobb átmérőjű izzótesteknél pedig homorú alakú. Természetes, hogy ezen lángzó fűtési