12217. lajstromszámú szabadalom • Körszövőszék a vetélők elektromagnetikus hajtásával
— 2 — részekkel oly módon van eszközölve, hogv mindegyik ei nyüstcsoport az f tárcsák közbeiktatásával, mely tárcsák átmérője valamivel nagyobb, miut a nyüstök fölső e gyűrűje, egy f1 drótra vannak fölfűzve (6. ábra), inel}' utóbbi az f2 pofa és az f4 csavar segélyével az e3 részeknek fogószerű f' végébe van befogva. A nyüstök ily módon való megerősítése által elérjük, hogy minden irányban szabadon mozoghatnak, mi által az elgörbülés vagy megakadás, mely gyakran előfordulna, ha az e4 nyüstök közvetlen a d exczenterek e hornyában vezettetnének, ki van zárva. A d hornyos exczenterek a kötés mintája szerint lesznek alakítva s fölülről lefelé nagyobbodnak a következő okokból: miután a belső szádfal g merőleges a külső gx vele hegyes szöget képez, ezért az ei tűk lökete annál nagyobb lesz, minél távolabb esnek a szádhegytől, miért is a mozgást eszközlő exczentereknek nagyobb lökezettel kell bírniok. Az e4 nyüstök a konczentrikusan ágyazott g3 bádogköpenyek <f lyukaiban vezettetnek és külső végeik kilökött állapotban egy gyűrűalakú védőszekrénybe nyúlnak. A legfölső e< gyűrűn az említett e7 csavarok segélyével egy gyűrűalakú h födő van megerősítve, a melyen a h1 emeltyűcsapágyak ugyanazon e1 csavarok segélyével körben elrendezve vannak megerősítve. A h1 csapágyakban a sugárirányban elrendezett háromkarú h2 emeltyűk h* csapok körül forgathatóan vannak ágyazva és h9 hengerkékkel ellátott he karjaikkal a két k1 k2 részből álló, o1 o1 csavaranyák segélyével az a tengelyen rögzített k3 nyomexczenter k nyomában és h* karjaikkal a h7 vezetékekben mozognak, míg h4 karjaik egy-egy i horonnyal bírnak, melyben az ékalakú i1 vastagítással bíró kétoldalt zárt h6 lemezszegmentumok i2 ékekkel és i3 csavaroksegélyével megerősíttetnek (2. ábra). A h* emeltyűkarok fölső oldalán a diamagnetikus m körszegmentumok vannak megerősítve, a melyek együttesen a vetélő alsó futógyűrűjét alkotják. Az m szegmentumokkal a diainágnetikus m1 szegmentumok korrespondeálnak, melyek együttesen a vetélő fölső futógyűrűjét alkotják és az egyes m w1 szegmentumok az m2 bádoglemezekkel vannak összekötve (2. és 9. ábra). Az m és m1 szegmentumok által alkotott futógyűrűk között az n mágnesek mozognak, mely mágnesek pólusai egy-egy n1 csigát hordanak, melyekhez az m1 szegmentumok támaszkodnak, mihelyt az n mágnes mellettük elhalad. Ez által az egyes m1 szegmentumoknak a vetélő pályájának köralakú kerületéből való kitolása és az m2 összekötő bádoglemezek elgörbülése elkeriiltetik. Az n elektromágnesek az o1 csavaranyák által az a tengelyen megerősített o karok által tartatnak. Az n elektromágnesek által vezetett p vetélők paramagnetikus p1 hengerpárjaikkal az m in1 szegmentumok által alkotott futógyűrűkön gördülnek és p2 hengerpárjaikkal a h6 szegmentumokon futnak. Az a tengely legfölső végére a q széjjeltartó gyűrű lazán van rátolva. Ezen gyűrű alul q1 bádoghengert hord és fölfelé a tölcséralakú q2 árúvezetékben végződik, a melyen a kész árú az r elszállító hengerek közé vezettetik. Ezen körszövőszék működése következő: A lánczfonalak í-ről t1 vezetőrudakon a t1 keresztezőkön az e4 nyüsttűkhez vezettetnek, mire a /i6 szegmentek hézagain áthúzatnak. Az ekként alkotott szádban elhelyezett p vetélők a forgó n elektromágnesek által körben vezettetnek és a vetülékfonalat elhelyezik. Mihelyt a vetülékfonal egy megfelelő darabja be vau húzva és a mágnesek a vetélőkkel ezen helyet elhagyták, a ha kar a forgó k3 körhagyó k vezetékének befelé menő k4 behajlásába (8. ábra) kerül, mi által a h2 emeltyű elforgattatik és hl végén megerősített h* szegmenttel a vetüléket fölfelé az árúhoz üti. Ezen emeltyűmozgatás az által válik lehetségessé, hogy a vetélő futógyűrűjei m m1 szegmentumokra vannak osztva, a melyek a fölfelé való kilengésben részt vesznek. Mihelyt a vetülék oda van szorítva, a A8 kar a k vezetékben ismét a konczentrikus részbe megy át, mi által a k2 emeltyű ismét eredeti helyzetébe kerül. A szádképző d exczente-
