12192. lajstromszámú szabadalom • Fűtőberendezés levegőtüzeléssel és két elzárható füstelvezető csővel
- á -csak a fele megy át a tüzelőanyagon, a másik fele pedig a rövidebb úton a B csatornán át (III. ábra, metszet a II. ábra n—m vonala szerint, és V VI. ábra, metszet a II. ábra o — p, v—w és i—t vonala szerint) jut a kéménybe, de ezen levegő nagy részét a Q SZÍVÓCSŐ vonja el, melyben fölmelegszik és melyből a C elégető kamarába jut, hol a füstgázok és égéstermények tökéletes elégetésére szolgál. Az aknában a szén a legerélyesebben az S S hasítéknál ég, itt már elkokszolódott szén ég, és ha ez annyira elégett, hogy a hasítékon áthullhat, az K rostélyra esik, hol tökéletesen hamuvá lesz. A hasítékhoz ennek az elégett szénnek megfelelő mennyiségű elkokszosodott szén közlekedik, a friss szén pedig abban a mértékben, melyben a legmelegebb helyhez közeledik, elkokszosodik és a könnyen égő alkatrészeit leadja. Az adott esetben a fölső a primar, az alsó a szekundár-tüzelést képezi. Az ab csapóajtók a VII. ábrán öt állásban vannak sematikusan föltüntetve, még pedig az 1 állásban az A csatorna van teljesen kinyitva, a B csatorna pedig teljesen zárva, a tűz ekkor ég legélénkebben. A 2 helyzetben az csatorna részben nyitva van, a B csatorna 1 /l részben, a tüzelés közepes. A 3 állásban az A csatorna is, a B csatorna is félig van nyitva, a tüzelés normális. A 4 állásban az A csatorna 1 /i részben, a B csatorna 3 /4 részben van nyitva, a tűz gyönge és legtovább ég, az 5 állásban végül az A csatorna teljesen zárva van, a B csatorna teljesen nyitva van, a tűz csak parázslik és csakhamar elalszik. A rostély tisztítása, mi erős tüzelésnél minden 5 órában, normális tüzelésnél 10 órában, gyönge tüzelésnél 12 órában válik szükségessé, a középső ajtón végezhető, még pedig jóval könnyebben, mint a régebb szerkezeteknél, mint hogy a tűz a rostély fölött lebeg és a másodlagos tüzeléstől teljesen el van különítve. Az S S hasíték, melyet a kiváltható P samottlemez képez, a tüzelőanyagnak megfelelően van alakítva. Az adott példán egyenes éllel bíró lemezt alkalmazhatunk, de nehezen égő szénnél áz sincs kizárva, hogy a lemezt nagyobb mennyiségű levegő bevezetése czéljából bevágásokkal vagy furatokkal kell ellátni, sőt némely esetben czélszerű egy villásrostély alkalmazása. Ily tüzelőberendezésnél okvetlenül szükséges, hogy a tüzelőtérbe túlságosan nagy darabok ne juthassanak, ebből a czélból a tüzelőanyag fölött egy rácsalakú I) betétet alkalmazunk II és VII. ábra, mely minden túlságosan nagy széndarabot visszatart. Ha ily kályhát könnyebben akarunk szerkeszteni, a fűtőtest belső falait, pl. a fűtőtest fölső felében samottburkolattal látjuk el. mint az a VIII. ábrán látható. Ugyanis a fűtőtest falán egy vékony hullámbádog segélyével drótszövetet erősítünk meg, azután pedig a drótszövetet samottanyaggal födjük be. Az alapzat következtében a fűtőtest falainak tágulása a samottbélésre befolyást nem gyakorol, t. i ez nem kap repedéseket és igen tartós. Hogy a fölmelegedett és rendkívül száraz levegő eléggé nedvesíthető legyen, a kályha fölött egy automatikus respirátort alkalmazunk, mely az U víztartályból (II. ábra) és az ebben mozgó nedvesség fölszívására alkalmas szövettel bevont szárnyas kerékből áll. úgy hogy a szárnyat a fölszálló levegő mozgásnak indíthassa. A szárnyas-kerekek üreges tengelye megfelelően görbített csövekkel látvák el, melyek segélyével a vizet csöppenként a szárnyaskerék szárnyait bevonó szövetre lehet vezetni. Ez a respirátor annál jobban működik, minél melegebb a levegő, megáll, ha a kályha nem fűlik eléggé. Ha az A csatornát teljesen elzárjuk, akkor a füst a kályhából a szobába juthatna, mint hogy az a csővezetékbe íe-nél beáramolhat és alul y-nál a hamuszekrénybe juthat. Itt azonban meleg levegővel és a W vízkazánból fejlődő gőzökkel keverődik és részben ismét az F tűzhelyhez jut, részben pedig a B csövön távozik. A W vízkazán egy E töltőcsővel és II elvezetőcsappal van ellátva, továbbá több
