12154. lajstromszámú szabadalom • Kathoda, melyről az elektrolysis által kapcsolt fémbevonat mechanikus úton eltávolítható

vezetőképességgel bír, és a levegőn nem oxydálódik. Az ezüst továbbá a legerősebb elektro-pozitiv fém és legkönnyebben lehet egyenletes, teljesen sima szulfidréteggel ellátni. • Ezen kathodák lehetővé teszik, hogy oly fémekből, melyek nehezen csiszolhatok, oly tárgyakat állítsunk elő, melyek épen olyan simák, mint az ezüst. Az ily elektrolytikusan előállított tárgya tiszta fémekből vagy fémötvözetekből vagy más-más fémekből álló rétegekből képezhetők. Fémeknek nagyban való elektrolytikus előállításánál, a midőn tehát nem arról van szó, hogy sima fémtárgyakat állítsunk elő, hanem hogy a fémet lefejthessük és hogy a kathodát újból alkalmazhassuk, az utóbbiakat olcsóbb fémből, pl. vasból, rézből, ólomból és efféléből állíthatjuk elő, azonban fontos, hogy azon is lehetőleg sima szulfidréteget képezzünk, mely a lecsapatott fémnek eltávolítását megkönnyíti. A kénezés különféleképpen foganatosítható, de a kénvirággal való bedörzsölés, vagy a lecsapatott kén a legjobb eredményeket szolgáltatja és a legkényelmesebben foganatosítható, mivel kénhydrogén nem fejlődik. Arany- és ezüsttartalmú oldatoknak földolgozásánál, melyek arany- és ezüstérczeknek kezeléséből erednek, előnyösen oly kathodákat alkalmazunk, melyek kénezett és csiszolt vas, réz, ólom, nickel és efféle lemezekből vagy hasonlóan kezelt ónozott, rézzel bevont, nickelezett vagy ólmozott vaslemezekből állanak. A kathodafémnek természeté szerint a kénezés helyébe vegyi vagy elektrolytikus úton foganatosított oxydatio léphet. Minthogy azon kathodák, melyek cyanvegyiileteket tartalmazó arany- és ezüstoldatoknak vagy más arany- és eziistérczeknek kilúgozásánál előállított oldatoknak földolgozására szolgálnak, nagy follilettel bírnak, úgy megtörténhetik, hogy a nemes l^mréteg fölötte vékony, úgy hogy azt le nem fejthetjük, a mely esetben azt erős kefélés által kell a kathodáról eltávolítanunk. Ezen hátrány azonban csak aranytartalmú ásványok kezelésénél mutatkozik, és soha sem eztistérczeknek földolgozásánál, mivel ez utóbbiak mindig annyi fémet tartalmaznak, hogy az elegendő vastag fémrétegnek eltávolítását megengedjék. Aranytartalmú ásványok földolgozásánál az aranyat a kathodára lecsapathatjuk és ezután arra más fémet pl. rezet csapathatunk rá, úgy hogy elegendő erős fémréteg keletkezik, melyet a kathodáról lehúzhatunk. Lehetne előbb olcsó fémet lecsapatni, és csak azután az aranynak lecsapatását megkezdeni. Ezen esetben a nemes fémréteg a nem nemes fém fölött van. Az aranytartalmú oldathoz annak az elektrolytikus készülékbe való bevezetése előtt oly fémsót adagolhatunk hozzá, melynek férne az elektromos áramnak behatása alatt kiválasztatik. Ha pl. valamely aranytartalmú higanysó oldatát adagoljuk hozzá, akkor a kathodákon aranyamalgam csapódik le, mely csekély mérvben tapadó réteget képez, és ennek következtében kefélés vagy dörzsölés által könnyen eltávolítható. Ha az aranytartalmú oldathoz valamely rézsót adagolunk hozzá, akkor a kathodákon arany-réz ötvözetréteget nyerünk. Ha már most a réz mennyiségét megfelelően választjuk, akkor oly ötvözet-réteget nyerünk, mely elegendő vastag arra, hogy eltávolíthassuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kathodák, melyekről az elektrolytikus úton leválasztott fém mechanikusan eltávolítható, és melyek ezüstből vagy ezüstözött fémből állanak, mely sima ezüstszulfidbevonattal van ellátva, a mikor is ezen bevonat a kathoda rovására, azaz a kathodafémnek kénnel való egyesülése által állíttatik elő. 2. Az 1. alatt igényelt kathodáknak alkalmazása különféle alakú fémtárgyaknak elektrolytikus úton való előállítására, mely esetben a kathodák a készítendő tárgyaknak alakjával bírnak. 3. Nem nemes fémekből álló ezüstözött vagy nem ezüstözött, sima szulfidréteggel bevont kathodáknak alkalmazása