12136. lajstromszámú szabadalom • Vetőmag kiválasztására való gép

- 2 hogy a j rúdon súrlódnak, mely rudat az M tengelyre ékelt L forgattyútárcsa a K hajtórúd segélyével indit ide-oda moz­gásnak. A G állvány két patkóalakban meghaj­lított bakból áll, melyek magassága külön­böző, hogy az ezen elhelyezett H keret kellő lejtősséget nyerjen. A két bak N rudak segélyével van egymással össze­kötve (2. ábra). A H keret, mely az 0 csavarok segélyé­vel van az alapzaton megerősítve, két hosz­szanti P hasítékkal van ellátva (4. és 5. ábra), melyek arra szolgálnak, hogy a rudaknak egymástól való távolságát szabá­lyozni lehessen, a rudak végeinek kereszt­metszete kisebb, mint a középrészeké, melyek a mag kiválasztását végzik, és Q gyűrűkbe vannak ágy alva, melyek csapágy gyanánt szerepelnek. A rudak beállítása a következő módon történik. A Q gyűrűalakú csapágyak között, a gyűrűk fölső részén kis W hengerek van­nak elhelyezve (4. ábra), melyek átmérője egyenlő és melyekre az R tűd (4. és 5. ábra) gyakorol nyomást. Ez a rúd az S rúgok hatása alatt áll, melyek feszültségét a T csavarok segélyével lehet szabályozni. A W hengerek rudakkal is helyettesíthetők, melyek az R rúd alsó fölíiletébe vágott háromszögalakú hornyokban vannak rög­zítve. Azonkívül fönntartom magamnak, hogy az S rúgót elhagyjam és hogy közvet­len a T csavarral gyakoroljak nyomást az 11 rúdra. A szélső jobb gyűrű ütközőkre fek­szik, a szélső bal az U csavar segélyével többé-kevésbbé eltolható. Az U csavarorsó eltolása oly módon végezhető, hogy a V fogaskereket egy vég­telen, az y tengelyre ékelt X csavar segé­lyével forgatjuk, mely czélra a Z forgattyú szolgál (3. és 4. ábra). Tegyük föl egy pillanatra, hogy az ü csavarorsók teljesen be vannak csavarva, t. i. hogy a Q gyűrűk között semmi köz sincs, akkor az I rudaknak egymástól való távolítása czéljából elégséges, ha a Z for­gattyú t forgatjuk és az U csavarokat ily" módon visszahúzzuk. Ekkor a W hengerek az R rúd hatása alatt a Q gyűrűk közé mélyebbre benyomatnak és az I rudak egymástól eltávolodnak. A j rúd, mely a hengeres 1 pálczákat alternáló forgásnak indítja, alsó felén egy a kaucsukcsővel vau fölszerelve, mely kellő módon ki lévén feszítve, az 1 pálczák és a j rúd között a súrlódást nagyobbítja. A j rúd annak következtében gyakorol nyomást a pálczákra, hogy a b szorító-csa­vart és a c lemezt (5. ábra) alkalmaztuk. Az M hajtótengely két d csapágyban (3. ábra) van ágyalva, mely a G állványra van szerelve, erre a tengelyre két e szíjdob van fölhúzva, mely a gépet a motorról hajtja, azonkívül még egy F lendítőkereke van, mely akkor szükséges, ha a gépet kézierővel hajtjuk. A kiválasztásnak alávetendő gabonát a <j garatba (1. és 2. ábra) öntjük, mely az 1 rudak fölött van elhelyezve. A garat alsó részén kis lejtős h falak vannak, melyek a garatot több rekeszre osztják. A gabona, mely a rostély közein átesik, a K vezetékbe hull, ellenben az, mely ezeken a közökön át nem eshetik, az I pálczák között képe­zett csatornákban tovább folyik és az m vezetéken távozik. Magától érthető, hogy a j rúd helyett valamely oly szerkezet is használható, mely a pálczákat folytonos egyértelmű forgásnak indítja. Ezek a pálczák vízszintes sikot is képezhetnek, és ekkor a pálczák közeiben maradt gabonát mechanikus utón távolít­juk el. A leírt vetőmag-kiválasztó sokféleképen módosítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vetőmag-kiválogató gép, jellemezve pár­huzamos I pálczák egy rendszere által, melyek lejtős sikban vannak elhelyezve és tengelyeik körül alternáló forgómoz­gást végezhetnek annak következtében, hogy a súrlódó fölületén a kaucsukcső­vel burkolt és az I pálczákra szorított j rúd ide-oda mozog, mely rudak csap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom