12074. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék foszfor előállítására

- 3 -melyek hasonlók a kemencze kilépési nyílásánál elrendezett b készülékhez, mi lehetővé teszi az egyik vagy másik desztilláló kamrával való összeköttetést a fölső v cső segítségével. A 11 desztilláló kamrák be vannak falazva és azon gázokkal fűthetők, melyek az A szivattyúból jönnek. Ezen desztilláló kamrák fölül l búvólyukkal és az m csővel vannak ellátva, mely utóbbi a kamrákat az L tartállyal hozza összeköttetésbe, melyben a desztillált foszfor összegyűl. Ez az L tartály, mely a 4. ábrában a 2. ábra 4—4 vonala szerinti metszetben van ábrázolva, ólommal bélelt szekrény, lejtős fenékkel és leeresztő csappal legmélyebb pontján. Ebben a szekrényben egy másik, alól nyílt szekrény van belsejében egymáshoz váltakozva elrendezett közfalakkal, mely alsó szélével a külső szekrényben levő vízbe merül. Ez a második szekrény az m csővel szemben gázelvezető csővel van ellátva és ezenfölül egyik közbenső rekeszében egy biztosító cső van A berendezés működésének módja a következő : A földolgozandó anyagokat az elektromos F kemenczébe visszük be. A fényív behatása alatt a reakczió végbemegy és szénoxyddal elegyített foszforgőzök fejlődnek. A különféle magával ragadott szilárd részek részben a kemencze fölső részében rakódnak le, azokat pedig, melyek az a csőben lerakodhatnának és azt eldugaszolhatnák, időnként a b' szárnyak működtetése által eltávolíthatjuk. Ez egy a b dob tengelyének kifelé nyúló végén elrendezett kézikerék segítségével történik. A gázak és foszforgőzök útjukban nyitott c zárótolattyú mellett elhaladva a D csőbe jutnak s innét a függélyes T csövekben oszlanak szét, hogy az E csőben újból egyesüljenek, s innét az ugyancsak nyitott g tolatty úhoz jussanak. E közben a lehűlés folytán a foszforgőzök kondenzálódnak és a kisebb vagy nagyobb, magával ragadott szilárd részecskék által tisztátalanított csöppecskék a kondenzátor falain lerakódnak, mi mellett folyósak maradnak, mint hogy ezek a falak 50° C.-nál magasabb hőfokon tartatnak. Ez a többé vagy kevésbé híg folyós elegy a a nehézségnek megfelelően a h tolattyú felé folyik, mint hogy azonban ezen elegy anynyira sűrűen folyóssá válhatnék, hogy lefolyása nehézségbe ütköznék, ennélfogva időnként erélyes szénoxyd áramot bocsátunk belé nyomás alatt t toldalékokon keresztül. A foszforgőzök és a szilárd tisztátalansá<^ok legnagyobb részétől már most megszabadított és csaknem kizárólag szénoxydból :'lló gázok, melyek már csak igen kevés foszfort tartalmaznak, a nyitott g tolattyúkon keresztül a G tornyokba jutnak, hol igen nagy föliiletre szétoszlott rézsóoldatba ütköznek, mely a foszfor utolsó nyomait is fölveszi; ez által az iparban használt foszforréz keletkezik. A tornyokból való kilépés után csaknem tiszta szénoxydból álló gázokat már most tetszés szerint a C kürtőbe vezetjük, vagy az A szivattyúkon keresztül vagy a kemenczébe hajtjuk, vagy végre a B kompresszor segítségével komprimáljuk és összegyűjtjük az /? tartályban, mely a K főcsővel van összekötve és föntemlített erélyes gázáramokat szolgáltatja. Mint már említettük, a folyós szilárd tisztátalanságokkal telített foszfor a D csövön keresztül a nyitott h tolattyúhoz és innét az i szekrénybe folyik. Ebből a keverék az egyik vagy másik //"desztilláló kamrába jut és pedig az által, hogy a hozzátartozó x tolattyút nyitjuk. A H tartály töltésének megkönnyítése végett egy lövedékszerű súlyt hozunk mozgásba p készülék segítségével, mely az i szekrényben van elhelyezve és a föntebb leírt b készülékhez hasonló, mely az « csőben van elhelyezve. Működtetése p' kézikerék segélyével történik. Ha az első kamra kellőképen meg van töltve, a megfelelő x tolattyút elzárjuk és a keveréket hasonló módon a második kamrába vezetjük. Mialatt a második kamra megtelik, az első kamrából a foszfort ledesztilláljuk. E czélból az ezen kamrák alatt elhelyezett lángzókhoz vezetett szénoxydot megyújtjuk. A kamra körül keringő égési termények azt kellőképen fölhevítik a foszfor desztillálása czéljából. Végül az égési