12007. lajstromszámú szabadalom • Javítás köteleken

azon lefelé irányuló W húzásnak vannak alávetve, úgy az A fonalnak függélyes W vonallal képezett x szöge sokkal nagyobb lesz, mint az a fonalnak ugyanezen egyenes­sel képezett y.1 szöge, úgy, hogy a W húzás­nak sokkal kisebb része vitetik hosszirányú húzás gyanánt A-vn át, mint az a-ra átvitt rész, a miből tehát következik, hogy habár ezen elrendezés által el is érjük azt, hogy az összes fonalak az összes rétegekben bizonyos meghatározott húzásnak vettetnek alá, ezen feszültségek mégis nagyon egyen­lőtlenek, még pedig, úgy a különböző emelkedési szögeknek, valamint a kötél hosszegységében föllépő nyújtásnak külön­bözősége folytán. Ha ellenben az egyes rétegeknek összes fonalait pontosan ugyanazon emelkedési szöggel fektetjük, akkor azt eredményezzük hogy először a kötél hosszegységében tar­talmazott összes fonalak pontosan egyenlő hosszal bírnak és hogy ennélfogva a reájuk gyakorolt húzásnál ugyanakkora darabbal nyújtatnak még; másodszor pedig, hogy, mivel az összes fonalak a függélyessel ugyanakkora szöget képeznek, ezek mind a függélyes húzásnak egyenlő részét veszik föl. Ha tehát a 3. ábrában A egy emelkedési szöggel csavarvonalszerűen végtelen nagy átmérőjű henger köré rakott fonalnak egy részét jelöli és ezen fonaldarab egyenlő emelkedési szöggel különböző d vastagságú hengerek köré rakatik. akkor csak bizonyos meghatározott d vastagságnál keletkezik egy teljes menetmagasság, inig minden más vastagságnál az x hosszra a ' menet­magasságnak csak bizonyos tört részei vagy többszörösei esnek; a fonalak hossza azon­ban az összes hengereknek x darabján biz­tosan egyenlő. Az 5. ábra a jelen találmány szerint elő­állított kötélnek egy darabját láttatja, mely­nek egymásra fektetett A B C D rétegei­ben az összes a b c d fonalak ugyanakkora emelkedési szöggel vannak elrendezve és ennélfogva a kötél x hosszában valameny­nyien egyenlő hosszúak és valamennyien a függélyes W húzási vonallal ugyanazon a szöget képezik. Az egymásra következő fonalréteget, a mint az az efféle köteleknél szokásos, ellen­kező irányban sodorjuk, hogy a kötelek szétbomlását és hurkok képződését meg­akadályozzuk. Ha a kötelet különböző anyagokból állít­juk elő, melyek azonban a törésig egyenlő nyújthatósággal bírnak, akkor ezek éppen­úgy, mint az egyöntetű anyagból álló kör­keresztmetszetű kötelek hordképességüknek maximumáig használtatnak ki, ha az imént említett azon követelménynek megfelelünk, hogy a kötél két keresztmetszete között csak egyenlő fonaldarabok legyenek, vagyis, hogy az utóbbiak ag összes rétegekben egyenlő emelkedési szöggel bírjanak. Ha azonban a kötelet különböző nyújt­hatóságú lenfajtákból vagy fonalakból és sodronyokból akarjuk összeállítani, akkor az ily kötélnek valamely, a kölönbőző nyújt­hatóságú anyagokra közösen ható teher által való megterheltetésénél ez utóbbi a különböző nyújthatóságnak megfelelően egyenlőtlenül osztatnék föl. A kevésbbé nyújtható anyag az egész kötél oly meg­feszíttetésénél éri el szakítási határát, mely­nél a nyújthatóbb anyag azt még nem érte el, úgy, hogy tehát az utóbbi nem használ­tatik ki teljesen. Ily esetekben az emelkedési szöget, a kötélnek szakítási határig való teljes kihasz­nálása czéljából a különböző anyagoknál (fonalaknál és sodronyoknál) akként választ­juk, hogy az összes fonalak és sodronyok két keresztmetszet között törésig való nyit­hatóságuknak megfelelő hosszal bírjanak, mely annál kisebb lesz, mennél nagyobb az illető anyagnak nyújthatósága. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egymásfölé fektetett hengeres fonalréte­gekből képezett kötelek előállításánál azon eljárás, hogy az összes rétegek­nek összes fonalait pontosan ugyanakkora emelkedési szöggel fektetjük, mi által a kötélnek ugyanakkora hosszára eső ösz­szes fonalak ugyanakkora hosszal bírnak és a húzási vonallal ugyanazon szöget

Next

/
Oldalképek
Tartalom