11930. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemencze különböző anyagoknak elektrochemiai úton való kezelésére
— 2 — A túlhevített gázok egy részét a K1 lcx csövek alsó végétől az L kamarában levő M lángzóhoz vezetjük, hol elégnek és a K1 k1 csövekben levő gázokat hevítik. Ennek következtében a jelzett csövekből kiáramló gázok az E aknában rendkívül nagy hő fejlesztése mellett égnek el. A hevítő kamara és az akna magnéziával van bélelve. A Kl k1 csövek ugyancsak magnéziából készülnek és az akna alsó része és a C elektródakamara szénnel van bélelve, de úgy, hogy evvel rövidzárásra alkalmat ne adjunk. Az akna lejtős vagy vízszintes lehet, ekkor gondoskodni kell oly segédeszközökről, melyek az anyagot az aknában továbbítják. A 11 ]1L fúvók az aknába bele nyúlhatnak, a gázokat elégésük után a nyers anyagban levő szén szénoxyddá alakítja át-A szóban levő találmány szerint módunkban áll a nyers anyagban levő meszet megolvasztani, a szén ebben a megolvadt anyagban lebegve marad, úgy hogy a megolvadásnál lekötött hő legnagyobb részét az elégés szolgáltatja, tehát a calciumcarbid létesítésére csak nagyon kevés elektromos energia szükséges. A nyers anyagokat hevítésük előtt porrá kell törni, egymással összekeverni és szabálytalan darabokká sajtolni, úgy hogy az aknában a gázok fölszállhassanak, a szén pedig fölmelegedésénél fölfúvódhasson. Az akna derékszögű négyszög keresztmetszetű, az elektródák tengelye irányában szélesebb, mint az erre merőleges irányban, melyben D elektróda átmérőjével közel egyenlő, úgy hogy a lefelé sülyedő nyers anyag által képezett oszlop méretei az elektródák között levő közök méreteihez közelednek. A C kamara az elektródáknál nagyobb és minthogy a nyers anyaggal teljesen ki van töltve, a falak az elektródák hatása ellen meg vannak óva. Hogy a nyers anyagokat elektromos úton kezelhessük, az elektródák között egy szénrúd vau elhelyezve, melyet az átmenő elektromos áram heves izzásnak indít. Ez a rúd az azt környező nyers anyaggal vegyül és így folytonosan növekvő megolvadt calciumcarbid-mennyiség keletkezik, mely végül maximálissá lesz, mit külön elektromos készülékek jeleznek. A carbid főmennyiségét az elektróda d nyílásán bocsátjuk le (2 ábra). Ez a nyílás meglehetősen keskeny és minthogy kellő magasságban van alkalmazva, lehetővé teszi, hogy az elektródák között a fényív föntartása czéljából bizonyos menynyiségű folyós calciumcarbid maradjon hátra. A carbidot egy p dugattyú (4. ábra) segélyével is eltávolíthatjuk, ez a dugattyú legczélszeriiebben a kemencze talpát képezi és a p1 fogantyú segélyével eltávolítható, úgy hogy a carbid leesik, minek megtörténte után a dugattyút ismét a régi helyzetébe visszük vissza. Az elektródák között ebben az esetben is ép úgy mint előbb bizonyos mennyiségű calciumcarbid tartható vissza. Az elektródák olcsó módon akként készülhetnek, hogy porrá tört szenet vagy porrá tört kokszot és carbidot keverve csőalakra sajtolunk (2. ábra) és erős hevítés által a calciumcarbid megolvasztása következtében az egész tömeget egyesítjük. Az elektródák között fényív létesítésével bizonyos mennyiségű carbid állítható elő, ezután abban a mértékben, melyben az áramot vezető carbid keletkezik, az elektródákat egymástól távolítani lehet. A nyers anyagot por- vagy darabalaku szén hozzákeverésével lehet vezetővé tenni, vagy a meszet lehet nagyobb darabokban alkalmazni és a darabok között levő tereket szénporral kitölteni. Hogy a tömeg vezető képességét nagyobbítsuk és hogy a carbidképződést siettessük, a nyers anyagra nagyobb nyomást is gyakorolhatunk. Az elektródák d> r/1 tömítő-szelenczékben vannak vezetve, úgy hogy a kemenczébe betolhatok vagy abból kihúzhatók, az elektródával az elektromos kontaktust a d2 szénpor vagy más engedékeny, tűzálló vezető biztosítja, melyet a d3 csavarmentes kupak szorít az elektródára. Az 5. és 6. ábrán D1 elektródák láthatók, melyek szénporból vagy széndarabokból készülnek és melyeket q1 q1 csavarok nyomnak a kemenczébe. A 7. ábra egy hosszú, vékony d* szénrudat ábrázol, mely a nyers anyagon megy
