11891. lajstromszámú szabadalom • Sikértartalmú masszák és eljárás azok előállítására

úgy, hogy az a vízre nézve kevésbbé áthatóvá lesz, de bizonyos mennyiségű glycerint kötve tarthat, hogy oly hajlítási és símulékonysági fokot nyerjen, mely szükséges, ha a sikérmasszát vízfíhatlan bevonat gyanánt szövetekre kell fölraknunk vagy tetszőleges ismert, vízáthatlan, ruganyos masszákhoz kell adagolnunk. A szóban lévő eljárásnak egyik gyakorlati foganatosítási módja abban áll. hogy a nedves, gyúrható állapotban lévő síkért, a mint azt az azt tartalmazó gabonaneműekből nyerjük, részleges szárítás előtt vagy után glycerinben föloldjuk, még pedig 1 súlyrész sikért 15 súlyrész glycerinben. Ezen arány betartásánál az oldat szívós vagy sűrűfolyó állapotú lesz és ezen állapotban szövetek bevonatmasszája gyanánt, illetőleg bizonyos szövetek lyukacsainak vagy hézagainak imprégnálás által való kitöltésére használható. Ezen ezélból az illető szöveteket vagy a sikért annak glycerinben való föloldása előtt vagy mindkettőt körülbelül 120° C. hőmérséknek vetjük alá. Ezen műveletek által a masszában tartalmazott víz kihajtátik és a sikérnek hiegkeményedése vagyis azon átalakulása idéztetik elő, mely által annak a víz irányában való áthatlansága növeltetik. Ezen műveletekben elég nagy hőmérsékek alkalmazásánál és azok megfelelő behatási tartamánál végül az összes glycerin eltávolíttatnék és a sikér könnyen morzsolható állapotban maradna vissza, melyben az oly szövetek számára, melyeknek simulékonyaknak kell lenniök, nem volna alkalmas. Ennek elkerülésére a jelen találmány szerint a szárítási és keményítési műveletet csak addig folytathatjuk, hogy még elegendő mennyiségű glycerin maradjon a sikérrel tartósan egyesítve, úgy, hogy a szövetek a kivánt hajlékonyságot vagy símulékonyságot nyerjék ; az ezen ezélból visszatartott glycerinmennyiség a sikér vizáthatlanságát nem befolyásolja. Ezen eljárás alkalmazási módjának második példája gyanánt szolgáljon a következő : Gyúrható állapotú (2 súlyrész) sikért finoman őrölt vagy porrá zúzott (1 súlyrész) parafával bensőleg összekeverünk, a mikor is bizonyos czélok számára előnyös a sikért a közönségesnél nagyobb hőmérsék behatása által részben megszárítani és ahhoz a parafát, illetőleg valamely más töltő anyagot hasonló föltételek mellett hozzákeverni; míg más czélokra ajánlatos a töltő anyagnak hozzákeverését közönséges hőmérséknél foganatosítani. A benső összekeverés után a maszszát hengerlés vagy formálás által az esetről esetre kivánt módon kiképezzük és körülbelül 10 órán át körülbelül 120° C. hőmérséknek tesszük ki. Az ekként nyert terméknek azután fűrészelés, vágás vagy más ismeretes kezelés által a rendeltetésének megfelelő végleges formát kölcsönözhetjük ; ez azonban az említett terméknek hevítése előtt is foganatosítható. Ha arról van szó, ho^ simulékonyabb vagy lágyabb terméket nyerjünk, akkor előnyös az anyagot szárítás vagy keményítés után megolvasztott viasszal, paraffinnal, czereszinnel vagy más hasonló anyaggal itatni. A jelen találmánynak egy további alkalmazási módja abban áll, hogy a sikért nedves állapotban vagy részleges szárítás után mérsékelt hőmérséknél keverjük össze a megfelelő mennyiségű glycerinnel, a sikérből és^ glycerinből álló keverékhez pedig alkalmas töltő anyagot keverünk és az ekként nyert masszának hengerlés és formálás által a kivánt alakot kölcsönözzük. Már most a masszát hő behatásának tesszük ki, melynek foka és tartama azon keménységtől, illetőleg ruganyosságtól függ, mellyel a kész terméknek bírnia kell. Ezen művelet t. i. a sikérnek az alkalmazott hőmérsékkel, illetőleg ennek behatási tartamával arányos megkeményedése idézi elő, melynek következtében a sikér a víz ellenében többé-kevésbbé áthatlanná válik. Bizonyos czélokra ajánlatos a sikért 90°— 120° C. hőmérsékletnek kitenni és a glycerinnek és töltő anyagnak hozzákeverését hasonló hőmérsékeknél foganatosítani; ekkor ugyanazon hatást érjük el, mint ha a kész keveréket tettük volna ki, miután az hengerlés által vagy másként formáltatott, az említett vagy nagyobb hőmérsékletnek; ma-