11887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás levegőn el nem málló karbid előállítására

Megjelent 1808. évi julius lió 21-éti. MAGY. jg|& KIR. SZABADALMI J|||| HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 11887. szám. Iv./h/l. OSZTÁLY. Eljárás levegőn el nem málló carbid előállítására. VON ORLOWSKY GYULA MÉRNÖK ÉS CZIMZETES TANÁCSOS SZT.-PÉTER VÁROTT. A szabadalom bejelentésének napja 1898 február hó 28-ika A szokásos eljárás szerint előállított carbid, mint pl. a calciumcarbid, a levegőnek nedvességét beszívja és ennek folytán elmállik. A carbid ezen elmállásának, illetőleg az acetylén hiábavaló fejlődésnek megakadályozása czéljából eddig szükséges volt, hogy a calciumcarbidet azonnal a gyártás befejezte után légmentesen elzárjuk. Nem is tekintve a carbidtömeg ezen gondos csomagolása által okozott munkát és költséget, még a fölemlített hátrány sem volt teljesen megszüntetve, mert ezen anyag már a kihűlésnél és a becsomagolásnál, de különösen a kicsomagolásnál és a fejlesztő készülékbe való berakásnál vonzza a levegő nedvességét, a minek folytán az elmállás beáll. Jelen találmány tárgya egy számos kísérlet által kipróbált hatásos szer, melyek segélyével egy, a nedves levegőn még hosszas fekvésnél is el nem málló carbid nyerhető. A carbidnak az acetylengáz - gyártásra való használhatósága ezen eljárás által legkevésbbé sem csökken, sőt még azt a nagy előnyt is elérjük, hogy az ezen új módszer szerint kezelt carbid fölhasználásánál víz hatására a gázfejlődés nem történik oly hevesen mint eddig, hanem fokozatosan és lassan. Az új találmány lényege folyós szénhydrogéneknek, pl. nyers petróleumnak egy • szerű fölhasználásában áll, a mennyiben ugyanis a carbidet ezen anyagokkal átitatjuk. A carbidtömeg átitatása közvetlenül a gyártás befejeztével, tehát még ki nem hűlt állapotban történik, és pedig igen ezélszerűen petróleum maradékok fölhasználásával. Ezen átitatás oly módon végeztetik, hogy az elektromos kemenczéből kikerült és szétaprított 100—120° C. hőmérsékű carbidot egy petróleummaradékokból álló fürdőbe szállítjuk, a hol az 5—10 perczig marad. A folyadékot elvezetjük, a carbidról a hozzátapadt kőolajat lecsöpögtetjük, s aztán a carbidot oly módon, mint pl. a czementet, hordókba csomagoljuk. A leírt eljárás folyamán a szénhydrogének behatolnak a még meleg és ennek folytán még laza kristályos szerkezetű carbid belse jébe, ott és a fölületen is egy védő burkolatot képezve. Ezen burkoló kőolajréteg annyira erősen tapad a carbidhoz, hogy a víz csak közvetlen érintkezés mellett tud hozzá behatolni, eleintén hatásában alig észrevehetően, később pedig mindinkább fokozódó arányban, a mennyiben mindig több és több carbid-részecske lesz szabaddá az olajburok alól. A levegőben foglalt nedvesség nem képes