11715. lajstromszámú szabadalom • Ampére óraszámláló
jelfogó-horgony minden elfordulása az s esé vében az áram visszafordulását s ezztl forgásirányának megváltozását eredményezi. A jelfogó-horgonynak e közben szükségeltető mozgása az által éretik el, hogy az r, r2 két jelfogó-elektromágnes tekercseléseit, mely elektromágnesek egy elébök kapcsolt v ellentállással együtt a két fővezeték között fekvő áramkörben egymás mögött vannak kapcsolva, fölváltva rövidre zárunk, a midőn az oszczilláló cséve mindenkor szélső helyzetét eléri, úgy, hogy mindig csak egy jelfogómágnes van gerjesztve s ez az r horgonyt meghúzza, minek következtében az előbb jelzett módon az áram s csévében megfordíttatik. A jelfogó-tekercseiésnek rövid zárolása czéljából, az a tengelyen egy c érintő kar van megerősítve, mely a jelfogóelektrómágnesek gombolyításaiuak összekötő vezetékével vezetőleg van kapcsolva, míg a í\ k2 kontaktpontok, melyeket a c kar mindkét oldalon érint, a jelfogó tekercsei másik végeivel vezető összeköttetésben állanak. A mondottak után az elrendezés működési módja a.következőkből világlik ki: Az r horgony fönt nyugszik az r1 mágnesen, úgy hogy az s cséve meghatározott irányban az áram által átjáratik. Az m mágnes behatása alatt az s cséve most már kitérítést szenvedvén, ez a nyíl irányában forog mindaddig, míg a c érintő kar a kontaktust érinti s ez által t\ elektromágnest röviden zárja, úgy hogy az r2 az r horgonyt meghúzza; az r horgonynak az r1 mágnestől az r3 -ig való mozgása közben az /i /2 érintőrugók az u átkapcsolón átcsúsznak. kontaktusaikat fölcserélik, úgy hogy az s csévében az áram megfordíttatik. a cséve tehát forgási irányát megváltoztatja és visszaleng, míg c a A', érintkezőpontot érinti. Ez által ra rögtön röviden zároltatik, t\ újból meghúzza az r horgonyt, egyidejűleg az s csévében az áram megfordúlását idézve elő, úgy hogy a cséve ismét a nyíl irányában forog és az egész mívelet újból ismétlődik. A jelfogó-horgony mozgása közvetlenül egy számláló-készülék hajtására használtatik föl. mely czélból az 1. ábrán az elrendezés olyan, hogy egy, az >• horgonnyal csuklósan összekötött rekeszkilincs egy akasztókerékbe vág bele, melynek tengelyén egy további fogaskerék van elhelyezve, melynek segélyével a mozgás a számláló-készülékre átvitetik. Minthogy az oszczilláló rész végső állását mindig bizonyos sebességgel éri el. gondoskodnunk kell, hogy a fordulóponton túl való kilengést elkerüljük. A c karnak a kt illetőleg kontaktusokhoz való ütközése által a löket határolása ugyan már biztosítva lenne, de minthogy nagyobb áramfogyasztás esetén ez ütközés meglehetősen hevesen történik, a kontaktusok gyors elkopása elkerülhetetlen volna. Ezen veszélyt megelőzendő, az a tengelyen egy hosszú, rugalmas peczek van. mely mindkét oldalt ütközőkre akad, mi által s-nek kilengése a végálláson túl megakadályoztatok, a nélkül, hogy a kontaktképződés c és illetőleg között alteráltatnék. Rugalmasságánál fogva a / peczek e közben a mozgatott tömegekben fölgyúlt energiát fölveszi, ennek következtében az armatúrát visszalengésre készteti, úgy. hogy az s által teljesített munka ezen része is a készüléktől megfelelően figyelembe vétetik. Hogy az oszczilláló armatúrának lengésszáma tényleg arányos legyen az áramfogyasztással, mint ezt eddig hallgatag föltételeztük, e czélból az s cséve által az m mágnes behatása alatt teljesített munkacsillapítás útján kell, hogy konzumáltassék s e czélra szolgál a már korábban említett g rézharang, mely együtt az s csévével az m által képezett mezőben leng. Figyelmen kívül hagyva a csapágyakban keletkező súrlódási veszteségeket, a levegő ellentállását stb. a következő egyenlet áll fönn: A = D, melynél A az s cséve által teljesített munkát, D pedig a csillapítás által konzumált munkát jelenti. Minthogy s-nek munkája arányos az s csévét átjáró I áramerővel, a csillapítás D munkája viszont arányos az armatúra ? lengésszámával, tehát A = e ; J. D = c2 z (rt és <\ arányossági tényezők, melyek a ké-
