11680. lajstromszámú szabadalom • Ruganyos keréktalpak

Megjelent 1898. évi juiiius hó 27-én. MAGY. gg| KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 11680. szám. XX/c. OSZTÁLY. Ruganyos keréktalpak. VON DER LINDE RUDOLF KERESKEDŐ ÉS FRÖHLICH PÁL GÉPÉSZ VIERSENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 deezember hó 13-ika. Jelen találmány kerékpárok és hasonló járművek keréktalpainak szerkesztésére vonatkozik, melynél a talpak két tetszés szerinti számú rúgók által összekötött koszorúból állanak. Ezen rugók által a kerék oly rugalmas lesz, hogy a sok kellemetlenséget okozó légtömlőket teljesen pótolhatja. Emellett az új keréktalpak nem is súlyosabbak az előbbieknél, úgy hogy használatuk mindennemű járműveknél előnyös. Tovább előny a találmánynál abban áll, hogy régi kerekek is átalakíthatók ezen új ruganyos rendszerű kerekekké. Mellékelt rajzban: 1. ábra a találmánybeli kerékkel ellátott kerékpárt tüntet föl, 2. ábra a keréktalp keresztmetszetét tünteti föl nagyobb méretben, 3. ábra a 2. ábrának x—x irányú metszete, 4. ábra egy második kiviteli módnak oldalnézete. A kerék egy belső a keréktalpból áll, melybe a küllők vannak erősítve. E keréktalp, a szerkezet súlyához képest különböző távolságokban lazán elrendezett b b csúszósarúkat hord. melyekre c csavarrúgók hatnak. A csavarrúgók külső végei a d pofákra támaszkodnak, melyek a külső e talpkoszorúkhoz vannak erősítve, e koszorún tetszés szerinti módon f üres-, vagy telt gummitalp van alkalmazva. A rúgó oldal elhajlásának megakadályozására az e külső keréktalpon alkalmazott félkőralakú övbe ellencsavarral erősített g rudacska szolgál mely a b L csúszó-sarún levő lyukon (3. ábra) és a belső keréktalpon levő hosszúkás nyíláson megy keresztül. Ezen sajátos szerkezettel olyan ruganyosság érhető el, minővel a pneumatikus kerekek bírnak, azonkívül meg van akadályozva az is, hogy a külső talpkoszorú, különösen kanyarodókban, a kerék síkjától eltérjen. Ha a rúgók kis távolságban vannak egymástól, akkor az f talp kellő megválasztása mellett lehetséges az e keréktalpat teljesen mellőzni. Ezen esetben d pofák közvetlenül hordják a síneket. A második, a 4. ábrában föltüntetett kiviteli módozat az elsőtől lényegileg abban különbözik, hogy annál nem csavarrugó, hanem ívalakban hajtott h lemezrugó van alkalmazva, melynek ívrésze e külső talpra, két vége pedig a belső keréktalpra támaszkodik, g itt is az oldalbehajlást akadályozza. A találmánybeli szerkezetnél a két talp-