11668. lajstromszámú szabadalom • Újítások lópatkókon
Gyakorlatilag és előnyösen a patkót a l következő módon illesztjük a ló patájára: Mindenekelőtt a pata aljának széléről a fölösleges szaruanyagot levágjuk és azután a patkót az A patkófeleknek a d peczek körül a 4. ábrában föltüntetett állásukból az 5. ábrában föltüntetett állásukba való lendítése által lazán a patára illesztjük. Az E záró sarkot előzetesen az a1 hornyok egyikébe illesztjük. A fölső B karimákat azután esetleg a pata oldalaira kalapáljuk, úgy hogy midőn a patkó a patára van illesztve, csak a karimák fölső szélei feküdjenek a patára és a pata meg a patkó között szűk hézag maradjon, a patának azon kiterjedése számára, mely bekövetkezik, midőn a ló egész súlyával arra ránehezedik. Bizonyos hézagot hagyunk meg továbbá a patának alsó széle alatt is a szaruanyag azon növekedésének lehetővé tételére, mely a patának ezen helyén folyton tart. A h1 csapszöget azután a patkófelek mellső végeinek közelítése czéljából meghúzzuk, mi által az említett mellső részek mérsékelt nyomással a patára szoríttatnak, míg a hátsó részek aránylag lazán fekszenek a patkóhoz. Ennek megtörténte után a patkófelek hátsó végeinek összehúzása czéljából a b1 csavart húzzuk meg, mi által az egész patára nyomás gyakoroltatik, de annak hátsó részére erősebb, mint, mellső részére, mi által egyidejűleg a pata a patkóba előre szoríttatik vagy rövidebben a patán ülő patkóra hátrafelé, fölfelé és oldalt irányuló nyomás hat; a h1 és bl csapszögek szükség esetén fölváltva csavarolhatók mindaddig, míg a patkó a kivánt mérvben van a patára szorítva. A jelen találmány szerint szerkesztett patkónak nem kell szorosan a patához illeszkednie, mivel, ha ez utóbbi valamivel kisebb, a patkót elül is, hátul is vagy csak elül összehúzhatjuk, de csak annyira, míg az a kivánt mértékben szoríttatik a patához. A patkóba a B C karimák mentén és az azok által képezett sarokba a j kaucsukcsíkot illeszthetjük, melyen a patának éle nyugszik. Ha a patának külső éle gyorsabban nőne, mint a belső rész, akkor ezen l csík a körömnövést lehetővé teszi, a nélkül, hogy a patkót meg kellene lazítanunk, a mennyiben ezen növés közben a kaucsukcsík összenyomatik vagy fölfelé és befelé szoríttatik. A patkófeleknek hátsó csuklós összeköttetése teljesen fölbontható módon is foganatosítható, a mint ez a 9. ábrából látható, a hol a D toldatok a J csaprészekke] vannak ellátva, melyek között a jx hézagolás van létesítve. A másik toldat a J1 horonnyal bír, mely a J csaprészeknek befogadására szolgál. A ./ horonnyal ellátott toldaton a j2 peczek jár keresztül, mely a másik toldatnak j1 hasítékába is benyúl. A patkónak ráillesztésekor vagy előbb a két részbe bedugjuk a peczket és azután a patkófeleket egymás felé lendítjük és a patára szorítjuk, a mint azt előbb leírtuk; de lehet a patkófeleket előbb ideiglenesen oldalirányban is összeilleszteni és azután megszorítani. Magától értetődik, hogy a két félnek nem kell egyenlő hosszúnak lennie, azonban ezen foganatosítás előnyösnek mutatkozik oly czélból, hogy a záró szerkezetek épen elől és hátul legyenek. Természetes továbbá az is, hogy a jelen találmány nincsen a leírt és föltüntetett szerkezeti részletekhez kötve, a mennyiben azok sokféleképen módosíthatók a jelen találmány lényegének érintése nélkül. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás lópatkókon, jellemezve két A rész által, melyek egymáshoz képest elállítható hátsó végükön csuklósan vannak összekötve és melyek mellső végeiken alkalmas záró szerkezettel vannak ellátva. 2. Az 1. alatt jellemzett lópatkókon a két A patkórész mindegyikén alkalmazott fölfelé és befelé nyúló, a pata külső fölíiletéhez ráfekvő B és befelé nyúló, a pata talpfölületéhez hozzáfekvő C karima (1. és 2. ábrák). 3. Az 1. alatt jellemzett lópatkónak egy foganatosítási alakja, jellemezve az A patkórészek hátsó végén elrendezett D toldatok által, melyek közül az egyik vagy mindkettő egy d forgási csap be-
