11668. lajstromszámú szabadalom • Újítások lópatkókon

Megjelent 181)8. évi jimius hó 27-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 11668. szám. XX/1>. OSZTÁLY. Újítások lopatkókon. SHAIFFEB HARRYDÁNIEL GYÁROS PHILADELPHIÁBAN (É. A. A szabadulom bejelentésének napja 1897 deczember hó 28-ika. E. A.). A jelen találmány tárgyát újítások képezik oly lópatkókon, melyek szögek alkalmazása nélkül erősíthetők a patára és melyek az utóbbiról szükség esetén könnyen eltávolíthatók. A jelen találmány czélját az ily lópatkóknak oly új elv szerint való szerkesztése képezi, melynek alkalmazásával a patkónak előrecsúszása és így meglazulása és a patáról való lehullása megakadályoztatik. Ezen czélból a patkót két részből vagy félből alkotjuk, melyek mindegyike egy a patának kiilső fölületéhez fekvő, fölfelé nyúló és egy a patának alsó fölületéhez támaszkodó, befelé nyúló karimával van ellátva; ezen két rész vagy fél hátul csuklósan van egymással összekötve és alkalmas rögzítő szerkezettel ellátva, melynek segélyével az említett patkófelek egymással fölbonthatóan összeköthetők; a patkófelek hátsó végeit továbbá alkalmas szerkezet segélyével össze lehet húzni, a mikor is a csuklós összeköttetés hátul olyan, hogy a két patkófél egymáson elcsúszhat, a nélkül, hogy a csuklós összeköttetést föl kellene bontanunk. A hátsó csuklós összeköttetés lehetővé teszi, hogy a patkót előbb lazán illesztjük a patára és csak azután szorítjuk a mellső végeknek Összeesapolása által a patára, a mi után a hátsó végeket egymáshoz mindaddig közelítjük, míg a patkó szorosan nincsen a patára erősítve. Ekként a patkófelek mellső végét előbb mérsékelt feszültséggel szorítjuk a patára, míg a hátsó végek lazán fekszenek azon, azután pedig a hátsó végeknek közelítése által a patkót erősen és egyenletesen húzzuk a patára. Ha a patkó úgy van szerkesztve, hogy az hátul fix csuklós összeköttetéssel bír és csakis elül van ellátva a meghúzásra és rögzítésre szolgáló szerkezettel, akkor nehéz elérni azt, hogy a patkó minden részében teljesen egyenletesen szoruljon a patára és akkor a patkó mellső részén való erősebb ráfekvése folytán hátra és fölfelé igyekszik csúszni, mi által a vasalás tartóssága csökken és alkalom adtán azt eredményezi, hogy a patkó előre, a patáról lecsúszik. A jelen találmány által ezen hátrányok teljesen kiküszöböltetnek, a mennyiben a szoros megfekvés a patának úgy mellső, mint hátsó részén pontosan szabályozható és teljesen egyenlővé tehető, míg a hátsó végeknek összehúzása által előidézett nyomás folytán a pata előre, harántirányosan és lefelé, nem pedig hátrafelé szoríttatik, ellentétben azon szerkezetekkel, melyeknél a mellső végek