11592. lajstromszámú szabadalom • Olajgyűjtő automatikus kenésű csapágyakhoz

Meg-jelent 18í>8. évi június lió 21 -én. MAGY. szabadalmi KIR. hivatal SZABADALMI LEIRAS 11592. szám. V/e/1. OSZTÁLY. Olajgyűjtő automatikus kenésű csapágyakhoz. bebgmann károly igazgató és richter ottó mérnök meissenben. A szabadalom bejelentésének napja 1897 november 24-ike Elsőbbsége 1897 február 25-től kezdődik. A találmány egy különleges szerkezetű olajgyűjtőre vonatkozik, mely a csapágyból kifolyó olajat a csapágyba ismét visszavezeti. Egy ily olajgyűjtő a csatolt rajzlapon az 1 — 4. ábrán közönséges tranzmisszió csapágyra, az 5. ábrán Sellers-csapágyra alkalmazva van ábrázolva. Az S tranzmisszió tengelyre a csapágy mellett egy T korong van fölékelve, melynek alsó része a csapágy alatt levő U csészében összegyűlt olajba merül. A korong legmagasabb pontjára az A a olajgyűjtő fekszik lazán föl, mely oly módon van szerkesztve, hogy a T korong által fölemelt olajat összegyűjtve a csapágyba vezeti. Mint az a rajzokból kitűnik, a gyűjtő lapátalakú és a T koronggal hegyes szöget képez. Ennek* következtében a gyűjtő az összes olajat a csapágy egy oldala felé vezeti, minthogy egy a csapágy felé hajló terelőfölület keletkezik. Az 5. ábrán látható berendezés — mely az olajgyűjtőt Sellerscsapágyra alkalmazva ábrázolja - az 1—4. ábrán láthatótól csak abban tér el, hogy az olajgyűjtő vezetéke nincs közvetlenül a K csapágyra szerelve, hanem egy c könyökös csőbe. Az olajgyűjtő előnyei a következők: 1. A gyűjtő-lapát tetszőleges hosszú lehet, úgy hogy ha a tengely a hő hatása következtében kitágul és a T korong eltolódik, az olaj levétel nem szakad meg. Ez azért fontos, mert hosszú tranzmisszió tengelyeknél nagy eltolódás lép íöl. • 2. Az olajgyűjtőt úgy lehet szerkeszteni, hogy a tengely helyzetének megváltozásánál, mi a tengelycsapok kopása következtében lép föl, a tengelyt követhet'. Ezt oly módon érjük el, hogy az olajgyűjtőt egy l vezetékbe ágyaljuk, úgy, hogy az olajgyűjtő mindig a T korongra fekszik. Ily módon az olajgyűjtő kopása sem okoz nevezetesebb hátrányt. Ismeretes már több oly berendezés, melynek czélja a csapágy automatikus kenése, de ezek a föntebb jelzett előnyökkel nem bírnak. Azonkívül a megfelelő berendezések rendkívül bonyolódott szerkezetűek, részben fogaskerekekkel hajtatnak és ezért általában csak ott használtatnak, hol sem a költség, sem a bonyolódott szerkezet számba nem jön. A találmány szerint az automatikus kenés rendkívül egyszerű módon végezhető és azonkívül a készülék már meglevő csapágyaknál is alkalmazható, tehát azok a veszélyek. melyek a csapágyaknak üzemköz-