11577. lajstromszámú szabadalom • Önműködő heveder fölgöngyölítő és megállító készülék görredőnyök és zsaluk számára
ténik, mely F állványban /'csap körül foroghat és szögletesen meghajlított, belső végével, egy megfelelő vájattal bíró fl kengyelre ^nyomást gyakorol akkor, mihelyt az emeltyű külső végén levő e szemen keresztül vezetett D heveder szabadon lesz bocsátva. A D heveder a reá nehezedő redőny súlyánál fogva fölemeli az E emeltyűt, mi által ennek belső e1 része a hevedert a vájatba nyomja és ezt úgyszólván rögtön megfogja. Miután az e1 emeltyűvégnek, valamint az/'1 kengyelnek egymás ellen működő súrlódási, illetőleg kapcsolási fölületei nagyok, azért a heveder, a pillanatnyi megállítás daczára sem mutat figyelemre méltó kopást, illetőleg az e1 végnek erősebb benyomása a hevederen nem észlelhető. Ha a heveder az 1. ábrában föltüntetett ferde helyzetbe hozatik,cikkor az E emeltyű az ábrán teljes vonallal jelzett helyzetet foglalja el. Ekkor I) heveder /3 görkarika által vezetve, e1 és f1 között szabadon keresztül szaladhat és az a gömbölyítő henger az a és e között szabaddá lett hevederrészt fölgöngyölítheti. A 6. ábrabeli kivitel a leirt készüléktől abban különbözik, hogy ennél — megfordított módon — az f kengyel nyúlik az e1 emeltyűvégbe, ez utóbbi bír tehát vájattal, míg a kengyel orralakká van kiképezve. Czélszerű, hogy e1 emeltyűvégnek nyomását az fl kengyelre lehetőleg nagy legyen s így a nagyobb nyomásnak megfelelőleg, e1 és f1 nyomó fölületek is lehetőleg megnagyobbíttassanak, mi által a heveder nem fog nagyon összenyomatni. A hevedernek nagyobb mérvű nyomása a 7. ábrán föltüntetett kiviteli módnál az által éretik el, hogy az e szem, melyre 1) hevedernek feszítő ereje működik, az E emeltyű /' forgáspontjától lehetőleg távol fekszik, ellenben ag e1 keresztkar, mely itt a kapcsolót képezi, ezen forgásponthoz közel van elrendezve. A 1) heveder szabadon bocsátásakor az E emeltyűre működő forgató erőt a hevedernek — a görredőny súlya által történő — fölfelé húzása képezi. A forgási nyomaték tehát annál nagyobb, minél hosszabb az E emeltyű és ennek arányában nő az cl keresztkarnak nyomása is az f1 kengyelre. Minthogy azonban az emeltyű teljes hosszának egy bizonyos mértékét túlhaladni nem szabad, czélszerű az e1 keresztkart az emeltyű két végpontja közé helyezni. A 8. ábrán föltüntetett heveder megállító készüléknél az E emeltyű két e1 és e2 keresztkarral bír. melyek a D hevedert két /'L és /'J kengyelbe nyomják be. Az E emeltyűnek /' forgástengelye az e1 és e2 keresztkarok között van. Ilyen elrendezésnél a nyomófölületek az emeltyű keresztkarjain és a kengyeleken még nagyobbra vehetők, mint előbbi készülékeknél. A 9. ábrában föltüntetett megállító készülék az eddig alkalmazott emeltyű helyett E lengő pofával bír, mely egyik homlokföliiletével f1 kengyelre fekszik, mihelyt az e nyílásban szaladó heveder megfeszül. Ezen kivitelnél az együtt működő E és f1 fölületek tetszés szerinti nagyra vehetők és ez által a I) heveder fölület egységére eső nyomás is tetszés szerint csökkenthető* SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő heveder fölgöngyölítő és megállító készülék, görredőnyök és zsaluk számára, jellemezve az által, hogy C rúgóval ismert módon összekötött a gömbölyítő henger A üreges tokban van elhelyezve, melyre az E megáilító készülék oly módon van ráerősítve, hogy a görredőny fölhúzásánál vagy leeresztésénél D heveder nem a megállító és fölgöngyölítő készülék között, hanem ezek fölött kezelhető, mi által a készülék működése egyszerűbb és biztosabb és a hevedernek leugrása a gömbölyítő hengerről vagy pedig a heveder összecsomósodása meggátoltatik. 2. Az 1. alatti készülék egyik kiviteli módja, jellemezve az által, hogy a rögzítő készülék — F állványon lengő mozgást végezhető — A'kétkarú emeltyűvel bír, (2. ábra) a mely e1 keresztkarja által a 1) hevedert az F állványon levő f1 kengyelbe nyomja, mihelyt — a heveder
