11568. lajstromszámú szabadalom • Újítások körszövőszékeken
- ú -emelőkar mozgását ekkor már nem akadályozza és 8 rúgó hatását érvényesítve, a 3 és 7 emelőkarokat és 9 vonórúd közvetítésével 11 fékemelőkart meghúzza. Hogy a leírt kikapcsoló- és fékszerkezet akkor is működjék, ha bármely okból az egyik E mágnes s vetélőt nem vonzza, következő vetélőőrt alkalmazzuk (3. ábra). E mágnestekercsek között 14 henger fekszik, melybe egy 16 rúgó által állandóan kifelé szorított 15 dugattyú lazán van behelyezve. A henger és dugattyú szemben fekvő helyeire egy-egy 21 kontaktusgyűrű van erősítve. 77 dugattyúrúd villaszerűén kiképezett végébe 18 csiga könnyen foroghatóan van ágyazva. A csigát a vetélő 19 kiemelkedése azon esetben, ha az elektromágnes a vetélőt vonzza, befelé szorítja úgy, hogy 21 kontaktusok nem érintkeznek. 15 dugattyú és 20 hengerfödél természetesen izolálva vannak. A mint egy vetélő nem szorul a mágneshez, 16 rúgó 15 dugattyút 20 hengerfödélhez nyomja és az áramkör záródik, mely az előbb leirt módon működik. 21 kontaktusgyűrűk el is maradhatnak, mert 15 dugattyú és 20 hengerfödél érintkezése is zárhatja az áramkört. C szövetfeszítő gyűrűről elmenő szövetet egy 22 szövetvezető formába bocsájtjuk, mely C gyűrűre van erősítve. A forma minden síkban ugyanazon kerülettel bir. Fölül köralakú és lefelé síkalakban megy, hogy a körszövőszékről tömlőszerűen lekerülő szövetet kisikíthassuk. A szövetet azután az ismert elvezető hengerpárok veszik át, melyeket a w' főtengely- 23 lánczhajtás és 24 kicserélhető fogaskerék közvetítésével hajt. SZABADALMI IGÉNYEK. I. Körszövőszékeknél egy elektromágnetikus hajtószerkezet, mely jellemezve van az által, hogy a vetélő ferde elhelyezésének és a lánczfonalakba való beékelésének megakadályozására N tengelyagyra erősített és szabad végeivel f f gyűrűk között vezetett E elektromágnesek a paramágnetikus ar vetélőcsigákat merőlegesen és kis áramfogyasztás elérhetése czéljából közvetlenül a belsőlánczfonalakon át vonzzák; ez alatt azsrvetélőcsigák tengelyeik körül forogni kényszerűinek, f f gyűrűkön legördülnek és sra vetélőcsigák «6 bordákon szaladnak. A mágnespolusokra erősített k fejek az esetleg befelé lógó laza lánczfonalakat a belső lánczfonalak síkjába terelik és az s vetélők ékalakú 25 26 kiemelkedései a szádba lógó lánczfonalakat a kifeszített lánczfonalak síkjába hozzák (2., 3.. 4. ábra). 2. Egy vetülékkör, mely az által van jellemezve, hogy a' kétkarú emelőt, mely egyik karjával a szádba nyúlik, másik karjai/' kontaktusszöggel van ellátva, a vetülékfonál szakadásánál, s vetélőre erősített f/2 fonalvezetőrúgó g" kiemelkedésével kilendíti és ez által cl' d" kontaktusszögek között kontaktust létesít (2. ábra), ha' vasmagot most sE' solenoid magába és az ott elhelyezett sE vasdugóhoz vonzza (la. ábra) azon czélból, hogy gf rúgó u szíjvillát elmozdíthassa. Ez alatt az utóbbin elhelyezett v csiga 8 rúgónak is megengedi, hogy 3 és 7 emelőket elforgassa és 12 féksarút II fogazott koszorúhoz szorítsa (1. ábra). 3. Egy vetélőőr, mely az által van jellemezve, hogy a vetélő munkaközbeni helyzeténél 19 kiemelkedésével, 16 rúgó behatása alatt a 14 hengerben vezet 15 dugattyút 17 dugattyúrúd és az arra elhelyezett 18 csiga közvetítésével oly helyzetben tartja, hogy 21 átellenben fekvő kontaktusok nem érintkezhetnek, míg ha a mágnes elbocsátja a vetélőt 16 rúgó 21 kontaktusok segítségével áramkört zár, mely az u kikapcsoló villa elmozgatását eszközli. 4. Egy készülék, mely a vetülékfonalnak a kész árúhoz való szorítására szolgál és az által van jellemezve, hogy a-a bordák a7 fésűkké vannak egyesítve, melyek d födelekkel és csavarokkal vannak bl2 emelőkarokra erősítve azért, hogy b/2 és b!í emelőkarok száma kisebbedjék, mi által azoknak előállítása és kezelése egyszerüsbül. 5. A közönséges bordalapok módjára készített, de köralakban elhelyezett és su-
