11556. lajstromszámú szabadalom • Elektromos árammérő, mely pénzbeszedő automatikus áramszolgáltató készüléknél is alkalmazható
— 3 — T a mellékáramkör zárására szolgáló másik kontaktus és a T1 drót visszafelé görbített vége képezi azt, legczélszerübben rézből való. A drót szabadon megy át az a cső a1 vezetőkúpakján és végén egy T* parafa-úszót visel. Az alsó vége az a csőben levő folyadékba merül. A készülék működésmódja a következő: Ha megfelelő értékű pénzdarabot dobunk a készülékbe, az F* tengelyt az F1 forgattyú segélyével, melyet egy alkalmas rúgó visz vissza a kezdeti állásába, forgatni lehet. A pénzdarab ennek megtörténte után egy alkalmas tartályba esik. Ily módon a P dobról a hajlékony vezető egy része letekertetik és az S kontaktus egy bizonyos darabbal a T kontaktus alá sülyed. Egyidejűleg az A kontaktusemelő is lény omatik, míg az M kilincs meg nem fogja és nem rögzíti. A fővezeték áramköre ily módon záródik és ennek következtében a folyadék szintje is sülyedni kezd. A T3 úszó tehát a csőben ugyancsak lefelé mozog, míg a T kontaktus a másik S kontaktussal nem jön érintkezésbe, ez a vezeték ekkor záródik, az 0 mágnes gerjesztetik és az AF1 fegyverzetet meghúzza, míg a 7. ábrán pontozva jelzett helyzetet nem foglalja el, mire az A kar az áramot megszakítja. Ennek következtében az Ml fegyverzet az 0 elektromágnesről leemeltetik és az M kilincset az N rugó oly helyzetbe viszi, melyben az A kontaktuskarral érintkezésbe jöhet, ha a kontaktuskart lenyomjuk. Az 1. és 2. ábra szerint szerkesztett mérőkészülék, illetve a 3—7. ábra szerint készült áramleadó automata egy alkalmas tokba vau zárva, mely csak az arra jogosítottak által nyitható. Világos, hogy két folyadékoszlop helyett, mint a rajzban jelezve van, egyetlen folyadékoszlopot is lehet alkalmazni, pl. az f csövet és annak alsó végén levő e kiöblö.södést, mely esetben közvetlenül az elektrolyt szintjének esetét határozzuk meg. A 3—7. ábra szerint szerkesztett készüléknél a T Tl T2 kontaktuskészűlék az f csőben a föntebb leírt módon van elhelyezve. Hogy az elektrolyt (víz) elpárolgását az f illetve a és f csőben meggátoljuk, czélszerű a csőbe kevés olajat tölteni, mely fölül mereven a víz fölületét födi és így az elpárolgást meggátolja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos árammérő, melynél a mérendő áramot az e f kamarában levő folyós elektrolyten vezetjük át, melyből az elektrolízisnél keletkező gázalakú bomlás termények elszállhatnak, mely edény, azonkívül az a illetve f csővel van kapcsolva, ebben a csőben pedig a folyadék szintje, abban a mértékben sülyed, a mint a gázalakú bomlástermények elszállnak, úgy hogy a folyadékoszlop esése a czellán átment áram mértékéül szolgál. 2. Elektromos áramszolgáltató készülék melynek közvetítésével egy bizonyos pénzdarab bedobása után egy bizonyos mennyiségű áram nyerhető, jellemezve az által, hogy az 1. alatt védett árammérő az A kontaktuskar és a B C A M kontaktusok segélyével van az áramforrás és az áramfogyasztó készülék között beiktatva, úgy hogy ha egy pénzdarab bedobása után a kézzel forgatható F tengelyt az A kontaktuskart működtető F* tengellyel kapcsoljuk és az első tengelyt egy bizonyos fokig elforgatjuk, a készüléken áram nem folyik át, mely akkor, ha a szolgáltatott áram mennyisége egy bizonyos fokot elért, megszakad, a mennyiben az a csőben levő folyadékon úszó, ha egy bizonyos fokig lesülyed, egy S kontaktusdarabbal kontaktusba jön, minek következtében az 0 elektromágnest bekapcsolja, az M1 M fegyverzetét meghúzza, a rugós A kontaktuskart kiváltja, minek következtében a B D A M kontaktusok megszakadnak és a készülék összes részei kikapcsoltatnak. 3. A 2. alatt védett készüléknél az S kontaktusnak súly gyanánt való kiképezése. mely a hajlékony Q vezető drót végén
